Halottak szép sminkben

A mindig jól értesült és általában bronzbarna Fedor Flašík, a HZDS és a Smer korábbi médiamágusa 2016 márciusában, néhány órával azelőtt, hogy a Híd és a Sieť Robert Fico tenyerébe csapott, kiírta a Facebookra: a koalíció már összeállt, még egy kis rituális tánc, pár sértődött képviselő, néhány okos kommentár, és belecsapnak a lecsóba. Most Flašík nem posztolt, de úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát – mert mindig megismétli.

Az elmúlt napokban teljes pompájában mutatkozott meg az itteni politika igazi természete. Egyrészt, hogy a túlélésre rendezkedett be. Másrészt, hogy ezért nem fél minden elérhető kommunikációs eszközt felhasználni, mert így lehet rendkívül hatékony. Harmadrészt pedig, hogy az állam és annak polgárai iránt vállalt felelősséget és az elveket mindig le lehet cserélni egyéni érdekekre.

A túlélésre való berendezkedés mindenki számára nyilvánvaló. A koalíció marad, a kormány is, némi kozmetikázás után – még néhány rituális tánc lehet körülötte, de a vihar elvonulni látszik. Persze tény, néhány hete még senki sem tudta elképzelni, hogy Fico és Kaliňák eltűnik a balfenéken. Csakhogy a halottat sminkelhetik a legnagyobb profik a legjobb sminkkészlettel, attól még halott marad, és tovább fog oszlani. Az utca (nem a meghasonlott ellenzék, nem vérhabos szájú vadbarmok gyülekezete, hanem százezernyi intelligens ember) egyértelműen megfogalmazta, mit akar. Még rejtett harmadik mondat sem volt benne, mint a Híd OT-határozatában, hiába keresi Bugár Béla. Az utca nem fejeket követelt, hanem a korrupcióval átitatott, rothadó (nem csak politikai) rendszer teljes, mélységi restartját, a rendszerszintű káosz felszámolását, tisztességes Szlovákiát. Ez pedig nem történt meg. Bár Fico és Kaliňák tere szűkült, továbbra is olyan helyzetben vannak, amelyből viszonylag kényelmesen tudják a háttérből irányítani a dolgok menetét. S bár nyilván nem olyan módon teszik ezt majd, mint Jaroslaw Kaczynski Lengyelországban – ehhez nincs elég erejük –, azt a legnaivabbak sem gondolhatják, hogy nem fogják kihasználni a rendszer összes árnyékos sarkát, egérlyukát és sötét sikátorát a konspirálásra. Mert ezekre az árnyékos sarkokra, sikátorokra senki sem fordította rá az őrtorony reflektorát. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy az SNS és a Híd majd fékezni fogja őket – hiszen végeredményben nem döntötték be Fico kormányát, és nem léptek ki a koalícióból, mely olyan stabilnak bizonyult, mint egy atombunker. Ők ugyanis ugyanolyan érdekeltek a túlélésben, mint a Smer.
 

A leginkább elképzelhető forgatókönyv az, hogy folytatódni fog a kommunikációs trükköket minden elé helyező politika. Mert látják, hogy hatékony, és a legnagyobb ürüléktornádóból is kiviszi az embert, ha ügyesen csinálják. Hallani fogjuk százszor-százezerszer, hogy soha nem volt még ilyen jó az együttműködés, milyen sok mindent el lehet érni ebben a koalícióban. Kétnyelvű táblákból lesz még a kerítés is, csökken a rezsim, meg a tiéd is, és az is visszakapja az állampolgárságát, aki el sem vesztette. Aki tegnap még tele szájjal sorosozott, az megszaggatja a ruháját, hamut szór a fejére, és befizeti kéthavi bérét a Transparency International számlájára. Persze lesznek, akik átlátnak a szitán. Születik pár okos kommentár is. De a lényegen nem fog változtatni.

A rendszer, melynek az állampolgárok érdekeit kellene szolgálnia, továbbra is egyéni érdekeket szolgál majd. Persze most az utca hatására elmozdult egy jobb irányba, de még nem léptük át a Rubicont, csak belemártottuk a lábunkat – és ha a parton toporgunk tovább, akkor nem nyertünk semmit, csak átnedvesedett a cipőnk. A társadalomnak nem szabad visszakoznia, az tökéletes vereség lenne. És nem szabad elhinni, amit mondanak nekünk, mert a válság legnagyobb tapasztalata, hogy amit mondanak, az másnap, de akár a következő percben sem igaz.

A szájukra ne figyeljenek, azzal csak gúnyosan vigyorognak. Csak a kezüket figyeljék.