Halott nácik és újnácik

Csatáry volt az utolsó magyar és az egyik utolsó személy, aki szerepelt a híres nácivadász listán, amit a Simon Wiesental Központ állított össze. Magyarországnak, de Szlovákiának is, ha másért nem, a második világháború idején halálba küldött állampolgárai iránti tiszteletből kutya kötelessége lett volna végleg lezárni Csatáry ügyét. Szlovákiában idén az 1948-as döntést életfogytiglanra enyhítették, ám a kiadatás nem történt meg, a magyar igazságszolgáltatás pedig nem volt képes Csatáry ügyét lezárni. Ez az ember, aki több ezer honfitársának halálba küldésénél aktívan segédkezett, végül sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem töltött egyetlen napot sem börtönben. Hogy Csatáry vajon milyen lelkiismerettel élt le közel hetven évet 1945 óta, nem tudjuk, de valószínűleg nem volt komoly lelkifurdalása, ha 1997-ben, miután megvonták tőle a korábban szerzett kanadai állampolgárságot, újra Magyarországra tért vissza, és élt szép csendben több mint tíz évet nyugdíjasként, míg a Sun újságírói a nyomára nem bukkantak. Karsai László magyar holokausztkutató tavaly egy interjúban azt mondta, hogy Csatáry csak kis hal, és maga legalább kétezer olyan embert tudna megnevezni, akinek nagyobb a felelőssége Csatáryénál. A történész úgy gondolja, hogy a Simon Wiesenthal Központ nácivadászatra költött pénzét inkább a megelőzésre, a fiatalok felvilágosítására kellene költeni. Azok a holokauszttúlélők, akik személyesen találkoztak Kassán Csatáryval, valóban joggal várták azt, hogy egykori fogva tartójuk legalább egyetlen napot töltsön rács mögött. Ám abban igaza van Karsainak, hogy sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem lett volna kevesebb újnáci vagy a náci ideológiával akárcsak részben szimpatizáló szélsőjobboldali, ha Csatáry végül egyik vagy másik országban börtönbe vonul. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy társadalmi szempontból akár még kontraproduktív is lehetett volna elzárása. Miután lassan elmennek a második világháború túlélői, egyre kevesebbet beszélünk azokról a bűntettekről, melyeket abban az időben nemcsak a németek, de mi is elkövettünk saját nemzetünk tagjai ellen, akiknek legfeljebb a vallása volt más. Ahogy a múlt egyre halványodik, a közbeszédben és a közéletben Magyarországon, de itt, Szlovákiában, sőt az itteni magyar közegben is egyre toleránsabbak a szélsőséges ideológiákkal szemben. Ha azt szeretnénk, hogy az igazság ne csak kiderüljön, de hosszú távon az emberiség emlékezetében is megmaradjon, ez ellen a lehető legaktívabban harcolni kell. Csatáryról már máshol ítélkeznek, de az újnácik és támogatóik ellen még mi tehetünk.