ĺgy nyár elején, a vakáció dúlásának idején mindig eszembe jut, mit is csináltunk mi jó huszon-harminc egynéhány évvel ezelőtt ilyentájt. Arra biztosan emlékszem, hogy egy percet se bírtunk unatkozni. Városszélén, félig falun nőttem, no nem mint a gyom, csak mondjuk, mint a vadvirág.
Hallgattuk a nád susogását
Most meg azt látom, mindenféle ketyerékkel mászkálnak unott arcú kiskamaszok. Videokazettákkal, számítógépes játékkal, kulccsal a nyakukban. Mára már nem legény az, akinek nincs fényképezős telefonja, nincs dvd-je, meg a fene tudja milye még. Mégis unatkoznak! Mintha a Végtelen történet című film mára kezdene valósággá válni. A fantázia, a találékonyság kihalófélben van a gyerekekben. Kész, manipulált látványvilágot kapnak, agyuk ellustult, így hát marad a lézengés, a tunyaság. Esténként bambán hallgatják a duhogó ritmust. Pedig mi valamikor annak idején csak úgy kiültünk hallgatni a nád susogását, számolni a hullócsillagot, meg érintésnyi közelben lenni a hosszú hajú veszedelmekkel. Csak úgy, csak magáért az ottlétért. Mert dúlt a nyár és tudtunk gyerek lenni. Pedig nem tanította azt akkor senki!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.