Hallgattuk a nád susogását

ĺgy nyár elején, a vakáció dúlásának idején mindig eszembe jut, mit is csináltunk mi jó huszon-harminc egynéhány évvel ezelőtt ilyentájt. Arra biztosan emlékszem, hogy egy percet se bírtunk unatkozni. Városszélén, félig falun nőttem, no nem mint a gyom, csak mondjuk, mint a vadvirág.

ĺgy nyár elején, a vakáció dúlásának idején mindig eszembe jut, mit is csináltunk mi jó huszon-harminc egynéhány évvel ezelőtt ilyentájt. Arra biztosan emlékszem, hogy egy percet se bírtunk unatkozni. Városszélén, félig falun nőttem, no nem mint a gyom, csak mondjuk, mint a vadvirág. Reggeltől estig bújtuk a Baglyast, dinnyére, barackra jártunk Hubó felé, tyúkot sütöttünk a Sajó holtágának valamelyik kanyarulatában, és kalózok voltunk, meg huszárok, Pirx pilóták, meg Zorrók, meg Robin Hoodok, meg Rinaldo Rinaldinik. Jártunk a strandra, belógtunk a kerítésen, bámultuk a csajokat, meg a fagylaltos néninek segítettünk, meg szemetet takarítottunk, aminek ellenértéke pár gombóc estére megmaradt fagyi, meg vakarék, megmaradt tésztából sütött fájronti lángos volt. Karéjnyi zsíros vagy cukros kenyereken elvoltunk egész nap, szilvát, körtét, almát csórva hozzá, meg barackot, dinnyét. Kárt nem tettünk, kérhettünk is volna, adtak is volna, de úgy jobban esett. Nem is volt legény, kinek parittyája nem volt, vagy bambusznyelű seprűből nyila. Bebarangoltunk minden temetőt, mezítláb futottunk a felforrósodott mellékvágányok sínjein, fél napokat bujkáltunk a szalmakazlakban. Unatkozás? Ismeretlen szó volt az nekünk.

Most meg azt látom, mindenféle ketyerékkel mászkálnak unott arcú kiskamaszok. Videokazettákkal, számítógépes játékkal, kulccsal a nyakukban. Mára már nem legény az, akinek nincs fényképezős telefonja, nincs dvd-je, meg a fene tudja milye még. Mégis unatkoznak! Mintha a Végtelen történet című film mára kezdene valósággá válni. A fantázia, a találékonyság kihalófélben van a gyerekekben. Kész, manipulált látványvilágot kapnak, agyuk ellustult, így hát marad a lézengés, a tunyaság. Esténként bambán hallgatják a duhogó ritmust. Pedig mi valamikor annak idején csak úgy kiültünk hallgatni a nád susogását, számolni a hullócsillagot, meg érintésnyi közelben lenni a hosszú hajú veszedelmekkel. Csak úgy, csak magáért az ottlétért. Mert dúlt a nyár és tudtunk gyerek lenni. Pedig nem tanította azt akkor senki!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?