Hajlékot a hajléktalannak

Egy éjszaka azt álmodtam, hogy valamilyen csoda folytán nem kell megfagyniuk a hajléktalanoknak, mert összefog az ország apraja-nagyja az ő érdekükben. Ne csodálkozzanak ezen a furcsa kezdeten, de tudják, főleg karácsony táján minden megtörténhet(ne), még ez is. A napokban döbbenten állapítottam meg, hogy mennyi az elhagyatott, romos, de apró javításokkal lakhatóvá tehető ház a falunkban. ĺgy van ez máshol is. Minden község képes arra, hogy egy-két házat erre a célra rendbe hozzon. A kályhát, szenet, hasonlókat, esetleg az élelmet elő tudná teremteni a falu közössége, persze nem négycsillagos szállodai szinten, de ezek a szerencsétlen embertársaink nem fagynának meg és nem éheznének, legalább az őszi-téli időben szállást találnának. Polgármester nem vagyok, és nincs is szándékomban az lenni, de gondolom, a faluvezetőknek kellene ezt kezdeményezniük. Ezt a kérdést a falunkban én magam megoldanám, de mint munkanélküli nem tehetem. Részemről ez csupán egy gondolat Önök felé, akik közzé tehetnek egy felhívást és kezdeményezhetnek.

Szalai László

Kürt