Hagyományőrzők vagyunk

Holnap tartják a negyedik szabad magyar választásokat, s úgy tűnik megtörik a jég. Az előbbi háromban ugyanis az ellenzék győzött, amire idén igencsak csekély az esély, bár azt hozzá kell tennem: a magyarországi választási rendszer olyannyira bonyolult és kiszámíthatatlan, hogy aki megnyeri az első fordulót, az akár totális vereséget is szenvedhet a két hét múlva sorra kerülő másodikban. Hagyjuk magunkat meglepni, és ne meglopni, ezt már a magyarországi választó nevében teszem hozzá. Hogy Magyarországnak a jobb- vagy a baloldal lenne-e jobb? Szlovákiával szemben abban a szerencsés helyzetben van, hogy mindegy ki nyer, az új kormányt mindenképpen elfogadja a demokratikus világ, nem lesz probléma az európai integrációval. Persze választani is tudni kell: néha pánikhangulat fog el például az élelmiszerboltban, vajon a 14 fajta borsókonzerv közül melyik kedvesebb a gyomromnak.

Erre a kérdésre viszont ismeri a választ Jaroslav Chlebo, még továbbra is abban bízik, hogy a magyarországi választások után kedvezőbb légkörben lehet majd tárgyalni a kedvezménytörvényről és a Beneš-dekrétumokról. Azt viszont mindig elfelejti megemlíteni, hogy a szlovákiai választások is a nyakunkon vannak, s azok végeredménye legalább annyira perdöntő lehet a kérdésben, mint a magyarországiaké. Az a kijelentése pedig, hogy Magyarország lesz Európa problémája, egyenesen arra enged következtetni, hogy Pozsonynak nem érdeke a megegyezés. Különben a külügyi államtitkár nem tenne ilyen otromba kijelentéseket.

Pozsonyban vezető téma az Öreg híd, annak is egyik pillére, amelynek nekicsapódott egy osztrák hajó. A híd lezárása után néhányan már dörzsölték a tenyerüket: végre felújítják a közlekedésre inkább nem, mint alkalmas kőkorszaki csodát – mármint az a csoda, hogy még áll. Mert nálunk valaminek kell történnie ahhoz, hogy nekifogjanak az ósdi felújításához. Nos, tévedtek. Nekiszállhat a hídnak egy eltévedt repülő is, ha össze nem dől, közlekedésre alkalmasnak minősítik. ĺgy van ez nálunk mindennel, a politikai rendszerrel, a gazdasági helyzettel. Amolyan hagyományőrzők vagyunk.

Mint ahogy Robert Fico is őrzi szokásait, pedig neki se kellene. Legújabban a Majster Poriadok Ágnes asszonyi plakátjaival borzolja a kedélyeket, de engem még mindig jobban izgat korábbi tacepaója, amely hiányosra sikeredett: Loptak Mečiar idején, loptak Dzurinda idején is, és bizony kimaradt, hogy Fico idején legalább annyit fognak lopni. Lehet, hogy Fico nem ismeri igazán nemzetét, mert ha ismerné, tudná, hogy ez nem akadály. Fico Portugáliában gyártott „szlovák” cipőjét egyébiránt ötezer koronáért árverezték el. Valószínűleg a buké riasztotta el a vásárlót, mert ugyanezen cég árverésén Rudolf Schuster rezsója 48 ezret ért, kozmával együtt.

Az államfő mellesleg megkapta a Szerafin Rendet, a Pozsonyban tartózkodó svéd királytól (jön a spanyol is, úgy látszik a köztársasági elnök vagy beteg, vagy királyokkal randevúzik). Nem akarom bagatellizálni a Szerafin Rendet, de nekem erről a Négyszögletű kerek erdő Ló Szerafinja jut eszembe, bár neki nem voltak negatív tulajdonságai, sőt még bölcs is volt.

Schuster programját már tudjuk, Milan Ftáčnikét azonban még nem. A jövő héten dönt az oktatási miniszter visszahívásáról a baloldal vezetősége. De csak akkor kell mennie Ftáčniknak, ha nem találnak helyette jobbat – ők ne találnának, minden alapszervezetük potenciális oktatási miniszterekkel van tele –, vagy a Weiss-féle SDA, ahová Ftáčnik átlépett, a választások előtt is együttműködik az SDĽ-lel. Amire Weiss gyorsan kijelentette, majd hülyék lesznek. És hülyék lennének. Ftáčnik sorsa tehát ismert, csak a programját kell az új helyzethez igazítania.