Ha kinyílnak a kapuk

De nem lesz hideg ősz, mondja a rádió, mert a globális felmelegedés miatt évről évre melegebb van néhány fokkal. És azt is mondja, hogy a tudósok feltaláltak egy szerkentyűt, ami képes az emberi test energiáját villanyárammá alakítani. Lelki szemeim előtt megjelennek a gigantikus bősi turbinák, amelyek a víz energiáját alakítják át árammá. De jó! Lehet, hogy a jövőben mindenkinek lesz saját turbinája? Képzeljük el, először kicsit ormótlan lesz és nehéz, mint a kezdeti mobiltelefonok, de fokozatosan egyre elegánsabb alakot ölt, PT-nek, „personal”, azaz személyi turbinának fogják hívni, és lesz turbinashop (elvétve turbinaüzlet), a legegyszerűbb dizájntól a kristályokkal kirakott turbináig minden kapható lesz. És lesz saját magunkból termelt saját áramunk! 

Agyő, villanytelep, havi villanyszámla! Persze a dolog ennél biztosan bonyolultabb lenne. Van, akinek alkatilag és/vagy életvezetésének köszönhetően több az energiája, van, akinek kevesebb, s ebből ugye új társadalmi egyenlőtlenségek születhetnének. Az energiaszegények azért küzdenének, hogy az energiadúsabbakat adóztassák meg és alakuljanak fölös energiát lecsapoló és újra elosztó központok. Az energiadúsak ezt elleneznék, mondván, az emberi energia nem csupán adottság, hanem mindenki saját felelőssége, aki nem fejleszti, az ne is egyék, mire az energiaszegények nehéz gyermekkorukra és a környezeti hatásokra hivatkozva utasítanák el a saját felelősséget. A nyugdíjasok turbináját havi pótenergiával töltené fel az állam. Egyes politikai pártok azért harcolnának, hogy mindenkinek – értsd: valakiknek – korlátlan számú turbinája lehessen, mások az egy család, egy turbina elvért szállnának síkra. Felvirágozna az emberi energiát fejlesztő iparág. Szóval egy szép új világ. A jövőben. 

De azért csodálatos, hogy miket talál ki az ember. És ki tudja, mi pattan ki majd egyszer a most épp füzetükbe mélyedők agyacskájából. E téren sorsdöntő lehet egy jó tanító, aki képes kinyitni a szunnyadó kis elmék kapuját. Vannak, s mindig voltak ilyenek. Például Morovics Béla budafai tanító bácsi. Születésének 100. évfordulóján a tanítványai kezdeményeztek ünnepi megemlékezést. Nagyjából ötven volt kisdiák gyújtott mécsest a sírján, a kultúrházban pedig személyes tárgyaiból rendeztek meghitt kiállítást. Nekem legjobban egy lepedő méretű papírlap, a kézzel rajzolt tanterv tetszett. Excel tábla akkor még nem volt, de rend igen. Pontosan vezette, hogy melyik órán mit énekeltek, milyen tájat rajzoltak, mit kellett kiszínezni, mikor tanultak verset, mikor a törteket. Felnőtt fejjel apróságok. De így kezdődik minden felfedezés.