Ha akarom, vemhes...

A hírek és kommentárok most már pár napja arról szólnak, hogy František Tóth megy Rudolf Chmel helyére. Megtörtént az, amire eddig, gyerekcipőben járó demokráciánkban nem volt példa: a beosztott államtitkár fellázadt és összerúgta a port a tárca első emberével. Két fontos tárcát is érint ez a most kitört balhé, műcirkusz vagy valami más. A tények, amelyek tegnap óta ismertek: František Tóth oktatási államtitkár lemond posztjáról, s a május közepén távozó Rudolf Chmelt váltja fel a kulturális minisztérium élén.

Tóth pártja, az ANO csak így véli feloldhatónak az oktatási minisztériumban kialakult konfliktust az államtitkár és minisztere, Martin Fronc között.

A liberális párt újabb jelöltet nem is állít az őt illető államtitkári posztra. Fronc ugyanis már többször elmondta, nem kíván ANO-s politikussal együttműködni. Liberális és konzervatív párharcról van csak szó, vagy tán többről? A helyzet már-már kormányválsággal fenyegetett, viszont abban talán megegyeztek az érintettek a háttérben, hogy kormányválság már nem kell. Arra a kis időre már minek. Végül is Pavol Rusko pártelnök vágta szét a gordiuszi csomót: Chmel helyére megy Tóth. Ez kérem a jóllakott kecske és a megmaradt káposzta tipikus esete. Az a látszat keletkezhet majd, hogy az új Nemzeti Színház kérdésének megoldatlansága, a patthelyzet miatt cserélik ki a kulturális tárca vezetőjét. Aki egyébként is már hónapok óta távozni akar a minisztérium éléről. Pavol Rusko szerint a jelenlegi kormányzat oktatási irányvonala a liberálisok számára elfogadhatatlan. És államtitkári pozícióból nem is tudnák befolyásolni. Igaz, három év kellett ahhoz, hogy ezt felismerjék. Hát...

Mint mondják, a liberálisok a későbbiekben a parlamentben próbálják majd befolyásolni az oktatásban végbemenő folyamatokat. Tanulság nincs. Vagy van? Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes!? Kellett erre a posztra államtitkár, vagy nem kellett? Egyáltalán: kellett ez az államtitkári poszt? Vagy eddig is felesleges volt? Ez most az adófizetők jogos kérdése.