Gyertyával Európa felé

Mi az oka, hogy kicsiny hazánkban a folyamatos áramszolgáltatás lábra nem tud kapni? – hangzik az ismert Katona-mű picit korszerűsített címe a harmadik évezred hajnalán egy piciny közép-európai országban. A helyszín ezúttal egy nemrégiben az újjáépített Duna-hídjáról elhíresült dél-szlovákiai városka, ahol az utóbbi hónapokban egyre ritkább vendég a modern világban évtizedek óta megszokott fogyasztási cikknek számító zökkenőmentes villamosáram-szolgáltatás. „Jó úton vagyunk Európa felé!” – sugallta néhány hónappal ezelőtt Günter Verheugen EU-bővítési biztos éppen az említett Duna-híd ünnepélyes átadásán. Ellenben nem valószínű, hogy a fejlődés mértékét éppen ilyen mércével becsülte volna meg, mint inkább a látszólagos felzárkózásra irányuló törekvések mértékével. Ennek fényében még panaszunk sem lehet, mivel a hőn áhított „Európa”, ha másutt még nem is, de már néhányunk pénztárcájában többé-kevésbé érezteti hatását. Nem kivétel ez alól a villamos áram egyre növekvő árszínvonala sem, amelynek számjegyei még a frissen érkezett euró mértékével nézve is döbbenetet keltenek. Az árakra tehát nem lehet panaszunk, ha az ellentételezésként nyújtott szolgáltatás még foghíjas is egy kicsit. Kibúvókat számos helyen lehet keresni. A legegyszerűbb az idén fokozottabb mértékben sújtó fehér égi áldás okolása minden rosszért. Sajnálatos viszont a tény, hogy a jelek szerint nem csak a nedves, hanem ugyanúgy a száraz időjárás is hasonló bonyodalmakat okozott számtalan alkalommal. Mi tehát a megoldás? Választási lehetőségeink oly mértékben korlátozottak, hogy jobb híján csak „Tűri Miklós, tűri, ameddig tűrheti”, miközben igénytelenségre kárhoztatva kacsingat Buda helyett ezúttal a picit távolabb felsejlő Európa körvonalainak irányába.