Gyerekes kérdések

A parlament házbizottsága megerősítette: a tárgyalóterembe bizony tilos gyereket bevinni. Ám hogy azt is lássuk, valójában igazi gyerekbarátok a honatyák (kampányplakátokon mégiscsak olyan jól mutatnak azok a kölkök…), azt voltak olyan kegyesek megengedni a két kismama képviselőnőnek, hogy saját költségükre átalakítsanak egy irodát gyereksarokká!

A történet sok mindent felfed az állam valódi hozzáállásáról a gyerektémához. A hangsúly a valódin van, mert deklaratív szinten persze mindenki hangoztatja a gyermekvállalás fontosságát, s a kisgyerekes családok támogatását. Azonban amint az embernek gyereke születik, azonnal megtapasztalja, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Kezdve az „anyasági” és „szülői” támogatások siralmas összegével a kismamák munkavállalásának nehézségein át, és sorolhatnánk tovább. Ez a társadalom egyszerűen magánügyként kezeli a gyerekvállalást, amit azoknak kell megoldani, akik „tehetnek róla”, de leginkább az édesanyáknak. A gyerek onnantól fogva válik érdekessé, hogy munkaerő lesz belőle, aki adózik (vagy nem), növeli a GDP-t, eltartja az államot és a nyugdíjasokat. És megválasztja a pártokat, persze. Hogy az adófizetők és választók nem tenyésztelepen teremnek, hanem azokat fel is kell nevelni valakinek valahol valahogy, az senkit nem érdekel. És ez az egész dolog lényege: ahhoz, hogy a siralmas demográfiai mutatók megváltozzanak, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a gyerekvállaláshoz, a társadalom alapfelfogásának kell megváltoznia. Mégpedig úgy, hogy a fogantatásától kezdve értékként álljon hozzá a gyermekhez, mint a társadalom fennmaradásának és fejlődésének hordozójához. És elfogadja, hogy a gyereknevelésnek van egy bizonyos terhe is, aminek viselésébe a társadalomnak is be kell szállnia. Erre azonban aligha számíthatunk, ha az állam legfelső szerveitől olyan jelzések jönnek, mint a fent említett.

Lábjegyzet: azt, hogy a kisbabának mennyire jó vagy nem jó az ülésteremben, bízzuk az édesanyjára. Az utóbbi napok szomorú eseményei az osztályból elhurcolt kisfiú kapcsán ékes bizonyítékai annak, hogy az állam vajmi keveset ért a gyerekek érdekeihez. Ezért hagyjuk ezt azokra, akik a piciket a legjobban szeretik, s ahol a legnagyobb a garancia arra, hogy a gyerek érdeke a mérvadó.