Gyerekek kisebbségben

Pedig kisebbségi, esetünkben magyar gyermekek nélkül a kisebbség is egyre kisebb lesz. Meg aztán a kisebbségi gyermek is ugyanolyan, mint a többségi, de azért mégis más. S ezt elég hamar megtapasztalja, legalábbis a saját esetem erre emlékeztet, de a gyerekeimé is, akik hozzám hasonlóan nem magyarlakta vidéken, hanem Pozsonyban szocializálódtak.

Például kinn voltunk a lakótelepi homokozóban. Az akkor hároméves lányom még nem tudott szlovákul, de ez soha nem okozott fennakadást a homokozóbeli társakkal való kommunikációban, mígnem az egyik kislány észrevette, hogy a gyerekem meg én más nyelven beszélünk egymással. Érdekes, hogy az a kicsi leányka, ő is maximum hároméves, tudta, hogy van magyar nyelv, mert elkezdett bennünket mutogatni a többi gyereknek, és mondta, olyan árulkodó hangon, hogy aha, nézzétek, azok magyarul beszélnek. Kicsit megfagyott a légkör. Na, most mi lesz, gondoltam. Akkor a kislányom kimászott a homokból, előkotorta a táskából a legszebb babáját, visszamászott és valami olyan mozdulatot tett, aminek az volt az értelme, hogy „és neked van ilyen babád?!” A gyerekek néztek, aztán egyszercsak mindenki vele és a babájával akart játszani.

A homokozóban a magyar téma tudtommal soha többet nem került elő. Viszont újra beigazolódott, amit már régen tudtam: ha más vagy, több kell, hogy legyél. Jobb, okosabb, ügyesebb. Hogy felnézzenek rád. De ez nem tragédia, hanem kihívás. És motiváció. Szóval nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy megjelent a „gyerek-agenda”.

A konferencia programja színes és érdekes volt. Többnyire fiatal magyar szakembernők beszéltek, és én rájöttem, hogy a mai anyáknak ugyanazokat a dolgokat kell megoldaniuk, mint valamikor nekünk, csak nekünk nem volt ilyen fórumunk, nekik meg van. És ez jó. De amit külön ki akarok emelni, s ettől rendhagyó ez a tudósítás, azok maguk az előadónők. Szépek, ápoltak, divatosan öltözöttek, pedig többen maguk is kisgyerekes anyák (volt, aki a szünetben szoptatott). Hogy mi ebben a pláne?

Hát két dolog. Az egyik, hogy mostanában nagyon sok ápolatlan külsejű anyukát látok. Tudom, hogy a gyerek körül kell forogni, hiszen átéltem, de ne felejtsük el, hogy nőnek lenni akkor is jó, ha éppen nehezebb, és attól nem lesz könnyebb, ha valaki izzadtságszagúan, kitérdesedett leggingben mászkál. A másik, hogy csak így lehet rombolni az „aki szép nő, az buta” sztereotípiát.

Ha szép nők okosakat mondanak, ráadásul érdekesen.