Gyekují, séfe

Nemrégiben Bohémia száztornyú fővárosában, Prágában jártam. Lánypajtásommal, K.-val alaposan bebarangoltuk a zsúfolt belvárost. A sok-sok látnivalón kívül – és ebben rejlik mondandóm lényege – egy különös ajándékban is volt részünk. Az egyik sétánk alkalmával, a Hradzsin lépcsőin lefelé tartva ugyancsak elgyötörten, nem vágytam semmi egyébre, csak pár percre megpihenni egy korty kávé mellett. Isten lássa lelkem, nem voltam éhes. Hogy ezt miért mondom, azonnal megértik. Akkor láttam meg a cégért a falon: Café Bazaar, így két a-val. Jól van, mondtuk, akkor mi most ide betérünk, aztán megyünk is tovább, egy turistának elvégre égjen a talpa a fáradtságtól. A kávéházban a pincéren kívül egy teremtett lélek sem volt. Ez még rokonszenvesebbé tette az egyébként is barátságos és otthonos hangulatot árasztó helyet. Előérzetem azt kell, mondjam, nem csalt meg, a kávésgazda valóban kitett magáért. Rendeltem hát egy kávét, lánypajtásom, K. pedig kért egy almás rétest, ami Prágában közkedvelt csemege, afféle helyi specialitás, nemzeti deszszert. A pincér szó nélkül tette elénk a gőzölgő feketét és a porcukorral beszórt, tejszínhabbal és forró csokoládéval leöntött rétest. Eltelt pár perc, és egy újabb rétest tett az asztalunkra, ezt önnek is meg kell kóstolnia, a cég ajándéka, adta tudtomra, és meg sem várva, hogy a meglepődésemből épphogy felocsúdva elrebegjek egy gyekujít, távozott is az asztalunktól. Jól van hát – gondoltam –, és ügyetlenül leplezett zavaromban, megilletődött ábrázattal, arcomon félszeg és hálás mosoly kíséretében elkezdtem majszolni az általam koránt sem kedvelt strudlit. Azonnal hatalmába kerített az üldözési mániám és kishitűségem, hát az arcomra van írva, hát koldus vagyok én, hogy ne tudnék megfizetni két rétest!? Lánypajtásom, K., akit nem terhelnek rossz beidegződések és felesleges tévhitek, azonban megvigasztalt, higgyem el, szerinte szó sincs sajnálatról, egyszerűen csak kedvességről és egy apró figyelmességről, különben is, egyem csak meg. Sikerült meggyőznie, és még el is szégyelltem magam, miért kell azonnal gyanakodnom, ha önzetlenséggel és nagylelkűséggel találkozom egy ismeretlen részéről? Megint tanultam valamit. Akkor és ott elhatároztam, a Café Bazaart – így két a-val – önöknek is figyelmébe ajánlom. Persze nem ígérhetem, de akár önöket is várhatja ott egy ingyen rétes, még akkor is, ha nem szeretik.