Gyarmatosítás kínai módra

Malajzia miniszterelnöke elutazott Kínába, és ott, a kínai partnere mellett jelentette be, hogy leállít számos kínai megaprojektet az országában, amelyre nincs pénze a maláj államkincstárnak.

Nincs ingyenebéd, ahogy nincs ingyenvonat, -reptér és -kikötő sem.

Ezt alighanem a közép-európai politikusok is tudják, csak nem beszélnek róla, titkosítanak és ködösítenek. Nem olyan régen Malajziában egy évtized kihagyás után újraválasztották a 93 éves korábbi miniszterelnöt, Mahathir Mohamadot. Karrierje elején, a nyolcvanas években Mahathir a Nyugattal és az USA-val szemben is keményen kiállt, amikor országa és a fejlődő világ függetlenségéről volt szó.

Most sem tesz másképp, csak éppen úgy látja, a fenyegetés máshonnan jön: Kínából.

Az előző miniszterelnök brutális korrupciós ügybe bukott bele, hozzá közelállóknál készpénzhegyeket, óragyűjteményeket és sok számjegyű bankszámlákat fedeztek fel a hatóságok. A pénzt a vád szerint részben azért kapták, hogy olyan kínai beruházásoknak adjanak teret az országban, amelyek egyrészt méregdrágák (hiszen nincs versenyeztetés, kínaiakkal kell elvégeztetni), másrészt a nemzetgazdaság számára messze nem segítenek annyit, mint amilyen sokba kerülnek (mivel kínai és nem maláj gazdasági érdeket szolgálnak). Mahathir leállíttatott közel 16 milliárd dollárnyi beruházást, amelyet hosszú távon a maláj államkassza állt volna – kínai hitelből. Tehát miközben a vasútvonal, a kikötő és egyebek alapvetően a kínai egy út – egy övezet stratégiai érdekeit szolgálják, ennek az árát a helyiekkel fizettetik meg. Ügyes konstrukció. Mintha a szomszédunk a saját kertünkbe telepítene egy csapot, hogy azzal a saját kertjét is locsolja, és ő adna rá hitelt, hogy el tudjuk készíteni.

A kikötői vasúti összekötés mellett egészen döbbenetes óriásprojektek futottak: a Melaka Gateway nevű ingatlanberuházás három mesterséges szigettel indulna, amelyre közel 750 ezer kínait költöztetnének be a luxusapartmanokba, továbbá kikötő, ipari park, vidámpark, kishajókikötő-medence és még ki tudja, mi kerülhetett volna oda. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kínaiak által szponzorált kikötők egyikét akkorára tervezték, hogy egy repülőgép-hordozó hajó is meg tud állni, a tengeralattjárók mellett. Ugye Malajziának nincs hordozóhajója...

Sri Lanka az ijesztő példák másik előfutára. Miután az ország nem tudta törleszteni a kínaiak által hitelezett kikötőfejlesztést, 99 évre átadták a birtokjogot Pekingnek, a törlesztés fejében.

Ez is egy módja a modern gyarmatosításnak, amikor szegényebb országokat túlköltekezésre vesznek rá, hogy az adósságkezeléssel a szuverenitásuk érdemben sérüljön.

Ezt a technikát most az euroatlanti térség érdekeivel szemben használják. Az EU-tagoknak is észre kell venniük, hogy a hosszú távon már nem a kínai befektetések az előnyösek. Újra kell teremteni a saját intézményeinket ehhez, például az Európai Valutaalapot. Együttműködés, közös építkezés, kompromisszumos érdekközösség. Sajnos nem ezekről fogunk túl sokat hallani az ősszel induló európai parlamenti választási kampányban.