Gumicsizma a csomagtérben

Különös figyelni a Vág duzzadását, amikor a vadkacsák és a kárókatonák behúzódnak a folyó mellékágaira, kinyújtóznak a fák, elhalkulnak a madarak. Még különösebb, amikor a lázadó Duna rátelepszik a Vágra, és irányt vált a folyó. Az utóbbi napokban a víz utat talált magának olyan lakott területekre is, ahol nem szívesen látott vendég. A tudósítók naponta hozták a friss híreket az elárasztott területekről, a biztonság kedvéért lapult egy pár gumicsizma a csomagtérben, hogy bárhol fotózhassanak. Az újságíró ilyenkor lázban ég, és mélységesen együtt érez azokkal, akiknek a pincéiket, garázsaikat elárasztotta a víz. Még inkább szánja a kényszerszállásra szorult árvízkárosultakat, akiknek beázott az otthonuk, felhólyagosodott a padlójuk, tönkrementek a bútoraik. Sovány vigasz, amikor a szakértőkkel folytatott beszélgetések során újra és újra elhangzik, hogy az emberek elfelejtettek együtt élni a folyókkal. Hogy sok helyen kimélyítették a hajóutakat, vagy túlzásba vitték a kavicskitermelést, hogy az emberi beavatkozás során a folyók egyre mostohábban bántak a mellékágaikkal.

Elgondolkodtató, hogy a mobil árvízvédelmi falakon és a homokzsákokon kívül a mai modern világban sem tudunk jobban védekezni. Mint ahogy az is külön jegyzetet érdemelne, hogyan viselkednek válsághelyzetben a lakosság bizalmát élvező politikusok. Akadt, aki gumicsizmában, mellényben „váratlanul” felbukkant a töltéskorona tövében, és már töltötte is lelkesen a homokzsákokat a többiekkel. Menynyi időt töltött odakint? Nem tudni. Nagy sietségében azonban sosem felejtett el gondoskodni arról, hogy jelen legyen néhány újságíró és kamerás. Mások kivárták, míg apadni kezdett a folyó, aztán mentek szemlét tartani a terepre, megköszönni az önkéntesek áldozatos munkáját és igyekezetét. Politikai vitaműsorokban az elmúlt napokban oly sokszor elhangzott, hogy a jelenlegi kormány sokkal talpraesettebben és felkészültebben oldja a krízishelyzeteket. Mintha nem is a lakosság védelme lett volna a legfontosabb, hanem az, hogy rátermettségükkel a korábban hatalmon lévőkön gúnyolódjanak.

A vízhelyzet követése helyett most a nagytakarításon és a kárfelmérésen a sor. Nem ártana némi elemzés arról, hogy ezek után hogyan hangolhatnánk össze az életünket még inkább az egyre értékesebbé váló környezetünkkel.