Gorillák és gyorshajtók

Ezek közül különösen az első tétel figyelemreméltó – hiszen a Gorilla kapcsán leggyakrabban ragozott Mikuláš Dzurinda és SDKÚ-s társai mellett olyan nevek is felbukkannak a dokumentumban, mint Fico és a teljes Smer-vezérkar, Bugár, Hrušovský, Slota, Gašparovič, Duray, Mečiar és még sokan mások. Az ő kollektív távozásuk valóban az elit teljes cseréjét jelentené. A választások elhalasztása csak ennek a folyamatnak lecsapódását segítené elő, és időt adna a felbukkanó új neveknek image-ük kiépítésére.

A politikai elit cseréje azonban közel sem elegendő megoldás a Gorilla-ügy által láthatóvá tett, egyébként eddig is mindenki által sejtett, mindent átható korrupcióra. Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy ország teljes politikai elitje, tokkal-vonóval semmi mást nem szeretne, mint szétlopni az államot. A helyzet ugyanis az, hogy vélhetően a jelenlegi politikai elit zöme is valós tettvággyal vágott bele politikai karrierjébe: és az is vitathatatlan, hogy sokuknak sikerült is rajta hagyni a kezük nyomát az ország működésén. Gondoljunk csak arra, micsoda váltást jelentett éppen a Gorilla által kivesézett Dzurinda-kormányok időszaka a Mečiar-érához képest.

A szlovákiai politikai rendszer felépítése azonban jelenleg olyan, hogy a benne mozgókat az árnyékos pályák felé terelik. Félreértés ne essék: minden politikus maga felelős az összes korrupt eljárásáért és pénzügyletéért. Csupán azt állítom, hogy bár minden gyorshajtó maga nyomja le a pedált, az a tény, hogy jelenleg többé-kevésbé a teljes autós társadalom folyamatosan kihágásokat követ el arra utal, hogy az egyéni gyengeségnél többről, valamiféle rendszerhibáról van szó. Valami hasonlót képzeljünk el a politikával kapcsolatban is: az egyéni hibák és bűnök mindent átható hálózata egy ilyen, az elemeinél többet jelentő rendszert alkot.

Amikor a Gorilla-tüntetések szervezői arról beszélnek, hogy a választási törvény és a pártfinanszírozás megváltoztatására is szükség van, a második, nagyobb problémát vetik fel. A hangsúlynak pedig éppen ezen kell lennie: a politikai rendszer intézményeinek módosításán, azért, hogy a demokrácia jobban működhessen, mint eddig. Az államnak el kell ismernie a vállalatok lobbitevékenységét – hiszen azt az elismerés híján is folytatják, csak az árnyékból –, átláthatóvá kell tennie a kampányok finanszírozását – ha kell, a plafon eltörlésének árán is –, és általában a átláthatóbb működés felé kell haladnia.

A politikai rendszer nem úgy működik, mint az a bizonyos bordélyház: itt nem lesz elég lecserélni a lányokat. Ennek felismerése meggátolhatná azt is, hogy a felháborodott tömegek energiái mindössze egy új, az eddiginél populistább, de tapasztalatlanabb és védtelenebb elit hatalomra jutását segítse elő.
Ravasz Ábel