Gázos játékok

Pragmatikus, a lakosság valós érdekeit szem előtt tartó politizálás helyett mindkét politikai tábor saját ideológiai lövészárkának a foglya, az állam vagyonát és az adófizetők pénzét személyes játék szerének tekintve. Mentalitásukból fakadóan elsősorban a drágább játékszerekhez vonzódnak, így nem csoda, hogy az olyan vállalatokon, mint a többmilliárdos értéket képviselő Szlovák Gázművek (SPP) évek óta marakodnak. Az SPP-sztori aktuális főhőse – az e heti kormányülést követően – ugyan újra Robert Fico, a baloldali kormányfő azonban csak azt az ideológiai harcot folytatja, amelyet a jobboldal tíz éve indított el az SPP részleges magánosításával. Ivan Mikloš, a jobboldal gazdasági guruja, az SPP 2002-es magánosításának a levezénylője, a szlovák gázszolgáltató 49 százalékos részvénycsomagjának a magánosítását is a klasszikus neoliberális maszlaggal próbálta meg eladni a választóknak. Az állam rossz gazda, majd a magáncégek, azok megmutatják, hogyan kell ezt csinálni – erősködött Mikloš, akivel ebben az esetben valóban egyetérthetünk. Míg az elemzők szerint a 49 százalékos részvénycsomagért az állam akár 180 milliárd koronát (akkori árfolyamon nagyjából 4,2 milliárd euró) is bezsebelhetett volna, Mikloš 121 milliárd koronáért (nagyjából 2,8 milliárd euró) adta el a csomagot a németE. ON Ruhrgas és a francia Gaz de France alkotta konzorciumnak, vagyis az állam valóban nem a legjobban sáfárkodott a tulajdonával. Ráadásul a külföldi tulajdonosok valóban „megmutatták”, hogyan kell ezt csinálni, hiszen a gázárak drasztikus növelésével igyekeztek maximális mértékben kizsigerelni a lakosságot, lefölözve a sok százmilliós profitot. Most, hogy már eléggé megszedték magukat, igyekeznek túladni a részvénycsomagon. A cseh EPH energiaipari társaság személyében találtak is rá vevőt, amely az előjelek szerint a szlovák kormánnyal is udvariasabb lenne, mint a németek és a franciák. Szerencsétlenségünkre azonban a kártyát ezúttal Robert Fico osztja, aki a baloldali lövészárokból lövöldöz a levegőbe.

Az e heti kormányülésig ugyan úgy tűnt, hogy zöld utat adnak a cseheknek, az erről szóló döntést azonban későbbre halasztották, Fico ugyanis még mindig abban reménykedik, hogy az állam visszavásárolhatja az említett tulajdonrészt, amiért a legfrissebb hírek szerint 2,5 milliárd euró körüli összeget kérnek a külföldi tulajdonosok. Azt persze Fico is elismeri, hogy Szlovákiának jelenleg erre nincs pénze, a kormányfő azonban az e heti kormányülés után már jelezte, akár hitelt is hajlandók lennének felvenni, csak hogy az állami vagyon megmentőjének a szerepében tetszeleghessenek. A számlát persze az adófizetőknek kellene állniuk, akiknek a terheit a baloldali kormány idén és jövőre épp azért növeli, hogy csökkentse az állam eladósodottságát. Aki ebben megpróbálja megtalálni a logikát, az eleve sikertelenségre van ítélve. Ami biztos, hogy a bal- és a jobboldali politikusok ideológiai harcának minden esetben a mezei polgárok a legnagyobb vesztesei.