Gazdasági növekedés most – és ami várható

A közgazdasági tankönyvek azt mondják, hogy a munkaerőpiacra érdemben csak a 3%-ot meghaladó bővülés hat, kisebb növekedés idején a vállalatok a munkaerő-keresletüket belső hatékonyságnövelő intézkedésekkel is meg tudják oldani. A munkapiaci adatokat nézve úgy tűnik, van igazság ebben az elméleti tételben, hiszen az enyhe gazdasági növekedés ellenére az állástalanok száma éppen most jut kilencéves csúcsra. Ez a bűvös 3% így szinte tiszteletbeli maastrichti kritériummá vált, és az ezt el nem érő értékeket szokás kevesellni, „vánszorgásnak” tekinteni.

A válság elhúzódásával mind többen érzik úgy, hogy mérföldkőhöz értünk, hogy a gazdaság irányítása terén teljesen más utakat kell keresni. A radikálisabbak egyenesen világnézeti változást emlegetnek, sok rövid emlékezetű nyugati entellektüel ismét a kommunista eszmékben keresi a megváltást. Persze tudjuk, a világ nem tökéletes, és főképp a szociológia tudománnyá válása után egyre nagyobb figyelem irányul az emberiség fejlődésének lehetséges irányaira, többek között arra, hogy van-e benne ciklikusság avagy nincs. Például sokat emlegetik az 1928–33-as depressziót nagy gazdasági válságként, holott a megnevezést sokáig az 1873-tól a megközelítőleg 1890-ig tartó időszak foglalta le. Aztán jött egy még kiterjedtebb és súlyosabb következményeket hozó viszszaesés, melyre jobban illett a megnevezés. A magas, 5%-ot meghaladó gazdasági növekedés valójában csak a második világháború utáni újjáépítés korszakára volt jellemző, de még akkor is legfeljebb az NSZK-ra. A ’70-es, ’80-as években aztán Japán, majd a délkelet-ázsiai országok vitték a prímet. Egy évtizede Kína produkál akár 10%-os bővülést. Ma viszont az unió már csak „vánszorog”, Japán húsz éve van recesszióban, Kína sem lesz örök időkre a világgazdaság motorja. De önmagában a vágtázás sem garancia, hiszen a ’80-as években Görögország is elérte a 8%-ot. Korábban mi is türelmesebbek voltunk: vidékünk gazdasági aranykorszakában a dualizmus kori Magyarország 1,7–1,8% növekedéssel zárkózott föl Európához. Meg kell hát barátkoznunk azzal, hogy a 2–3% is értékes növekedést jelent.