Gáz alakban terjedő tévhitek

A kormány lakossági gázárakról alkotott véleménye, mely szerint amíg hatalmon van, nem emelkedik a lakossági gázár, ugyanilyen blődség. Csak a számok mások.

Ha a világpiaci gázár emelkedik, a szlovák lakossági meg nem, úgy járunk, mint a hitelbe csokit vásárló apuka, aki egy nap szépen elmegy pici családjától, a csokihiteleket meg anyukára és a gyerekekre hagyja. De ő azért jó volt. Ha egyszer a gáz valamennyibe kerül, akkor azt meg kell fizetni. Ha nem ma tesszük, annál nagyobb sokkokat élünk majd meg, ha a kormány már nem tudja tartani a gázárakat. S ez az idő igenis bekövetkezik, a 20 éves szlovák állam történetében máris két példa van rá. Meg aztán tegyük föl a kérdést: miért JÓ a minél kisebb rezsi, és miért ROSSZ a magas rezsi? Mert ezzel úgy bánunk, mintha legalábbis evidencia lenne: alacsony rezsi, jó élet, magas rezsi, rossz élet.

Az összehasonlítás nem áll meg. Nem állhat meg, mert egyrészt a jó ég tudja, mi a kicsi rezsi (leginkább persze a nulla), és mi az, ami már magas. A gáz energiahordozó, és ha fűteni, világítani akarunk vele, energiát fogyasztunk. Az idestova negyvenéves technológiai gyakorlat azt mutatja, ha sikerül bármilyen műszaki fejlesztésnek köszönhetően kevesebbet fogyasztó lámpát gyártani, többet világítunk. Ha olcsóbb lesz a technológia révén a fűtés, akkor többet fűtünk. Ha olcsó a benzin, többet autózunk. Ez jó? Valóban? És a következő generációk gondjai nem érdekelnek? Az örökségünk – gyermekeinknek, unokáinknak küldött üzenetünk – az, hogy dögöljetek meg? Mert így viselkedünk.

Meg aztán: ha már a lakossági gázárat csökkentjük, miért jó, ha a gazdagokat, a 600 négyzetméteres házban élőket, medencetulajdonosoknak, járdát fűtőket is támogatjuk? Főleg azon adófizetők szemével nézve, akik nem is gázzal fűtenek. Hol itt a szolidaritás? Hol itt a szegények megértése és támogatása? Nem tudunk más megoldást? Ennyire hülyék lennénk? Azt nem lehet megtenni, hogy bizonyos menynyiségig dotált árat fizetünk? A matematika egyszerűen kezeli ezt. Például 1000 köbig 50 cent, fölötte 1,50. Nagyon nehéz? Vagy 100 négyzetméterig támogatjuk a lakásfűtést, fölötte nem. Esetleg a lakásban élő személyek számával arányos alapterületben határozzuk meg a támogatást. Hogy ezt is kijátsszák? Persze, de nem annyian és nem annyiért. És ellenőrizhető. Volt már a történelemben rezsitámogatás, botrányos is, de miért kell mindig hülyének nézni az adófizetőt, és azt is vele fizettetni meg, aminek a társadalmi szolidaritáshoz semmi köze?

És még egy apróság. A kormány éppen tegnap tudta meg, hogy az Európai Bizottság rossz szemmel nézi az ún. kereszttámogatásokat – tehát a tranziton megkeresett pénz lakossági árakba való csempészését. Tudtuk ezt az EU-csatlakozás előtt is, most meg csodálkozunk? Megint Brüsszel a rossz? Egy egyébként értelmes korlátozás miatt? Mert éppen azt célozza, hogy az energia ne legyen fillérekért és ne pazaroljuk. Menjenek el egy gazdag német családhoz és nézzék meg, mennyit mutat a hőmérő a szobában. Legalább 3–4 fokkal kevesebbet, mint nálunk. De nem azért, mert olyan fegyelmezettek (a belgák nem azok, a hollandok sem, mégis takarékoskodnak). Egyszerűen azért, mert a fűtés nem olcsó. Az olcsó fűtés mindannyiunkat lerohaszt – még akkor is, ha (e sorok írójával együtt) nemrég kaptuk meg a tavalyi elszámolást és levegő után kapkodtunk. De azért bekapcsoltuk a fűtést az őszi időben. Hiszen úgysem lesz drágább a gáz.