Gasztrotravel

Előkerül egy szelet kenyér is, így teljes az ebéd. Intenzíven hullanak a morzsák a retikülbe meg a bordó szoknyájára. Mindig harapás után gondosan visszasüllyeszti a kolbászt a retikülbe, aztán újra előkapja, harap, megint elteszi – mintha női méltóságára vigyázna. Nézem a kóbászt és a kenyírt (olyan jóízűen harapdájja, hogy mingyán kérek én is), közben átható illat tölti be a kocsit. Egyre több utas keresi az illat forrását, nyakukat tekergetve fészkelődnek.

Gyakran utazom buszon, vonaton, általában gondosan becsomagolt, diszkrét szendvicsekkel. Sose voltam híve a nagy kipakolásoknak, terítéseknek, paprikák ropogtatásának, fasírtok szeletelésének. Ha viszont ilyesmivel találkozom, néma áhítattal figyelem a jelenetet. Egyszer láttam egy embert, aki bicskára szúrt falatokat rakott a szájába a zötyögő, rázkódó buszon, egy kardnyelő ügyességével. Két asszony egy kosárból cseresznyézett, a magokat visszaköpködték a kosárba. Szintén emlékezetes egy joghurtot szürcsölő fiatalember. Aki evett már joghurtot kiskanál nélkül, tudja, hogy a vége felé, amikor már csak az alján van egy kicsi, egészen hátra kell vetnie az embernek a fejét, és mozdulatlanul úgy maradni, amíg ki nem cammog a pohárból a joghurt.

Nem tudom, létezik-e valamiféle etikett az utazás közbeni evésre, mindenesetre sokat elárul az emberről az, amit és ahogyan eszik. A legtöbb buszon tilos enni, ott díszeleg az áthúzott hamburger a jármű ajtaján, de persze ezt kevesen veszik figyelembe, és a sofőr sem tudja ellenőrizni menet közben. A városi tömegközlekedés „más tészta”, ott az ellenőr meg is büntetheti a táplálkozó utast. Mégis a pozsonyi 91-es buszon láttam a legbájosabb és leginnovatívabb evésperformanszt. Egy babakocsis anyuka szállt fel, rögzítette a kocsit, fölé hajolt, elővett egy befőttes üveget, és kinyitotta. Leves volt benne. Kiskanállal diktálta bele az egyéves forma kislányba, profi módon egyensúlyozva a kanyarokban, méghozzá úgy, hogy a baba nonverbálisan tiltakozott, azaz el-elfordította a fejecskéjét, ha meglátta a közeledő kanalat. Öt percen belül a fél busz az anyukának szurkolt, hogy ne öntse nyakon a porontyát. Én a magam részéről egy megállóval tovább utaztam, hogy még egy kicsit gyönyörködhessek bennük. Akkorra már csak az üveg alján volt egy kicsi...