Garasoskodó miniszter

Köztudott, hogy a rendszerváltás után alakult polgári társulások gyakran az államot nem kiegészítve, hanem helyettesítve gondoskodnak a rászorulókról, az elesettekről. Főleg azokról, akik testi-lelki sérüléseik miatt nem képesek eligazodni az élet gyakran kegyetlen, áttekinthetetlen dzsungelében. Nincs könnyű helyzetben a Down-kórosokat tömörítő társulás sem, mégis a múlt hét végén – igaz hét év után – megtartotta második tanácskozását. A szakértők az ellátás korszerű lehetőségeiről tájékoztatták az egybegyűlteket, a résztvevők gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat adtak át egymásnak. A meghitt, bennsőséges hangulathoz hozzájárult a tanácskozás helyszíne, a Bôrik kormányszálló, amelyet a kormányhivatal bocsátott rendelkezésre ingyen és bérmentve.

A konferencia védnöke ugyanis Peter Magvaši, munka- szociális- és családügyi miniszter volt. Aki még áprilisban, az Év apja rendezvényen önként felajánlotta dr. Mária Šusterová főorvosnőnek, a Down-társulás elnöknőjének, hogy védnökséget vállal az októberi konferencia felett. A főorvosnő köszönettel fogadta a felkínált jobbot és természetesnek vette, hogy a hivatalos meghívókon feltüntesse a védnök nevét. Miközben a meghívott amerikai, osztrák, holland, cseh, de hazai előadók is elégedetten nyugtázták a tárcavezető érdeklődését, addig Šusterová doktornő hiába kopogtatott a miniszternél. Nem jutott be hozzá. Természetesen az ágazati minisztériumban kérvényezte a konferencia anyagi támogatását is, de amikor megérkezett a 15 ezer koronás „könyöradomány”, ő szégyenkezett! Titkon mégis reménykedett abban, hogy majd ha a konferencián a miniszter látni fogja miről van szó, esetleg kiegészíti a nevetséges összeget. Ám a garasoskodó védnök nem jelent meg a tanácskozáson, nem mentette ki magát, sőt, mást sem küldött maga helyett. Talán nem tudja, hogy a védnökség egyben kötelesség is?!