Futnak a pénzük után

Riasztó kudarcsorozat söpör végig a jobb híján pénzügyi szolgáltatóknak hívott társaságok körében. A korábbi, mintegy 20 kisebb, nagy kamatokat ígérő, lakossági megtakarításokat begyűjtő társaság után az elmúlt napokban padlóra került a három piacvezető cég is: a BMG Invest, az AGW és a Drukoshoz tartozó BDV. Az összesen több mint 200 ezer kárvallott ügyfél csalódása nem ismer határt; sokan, főleg az idősebb korosztály, egy egész élet megtakarítását bízták a csillagászati kamatokkal, optimizmust sugárzó és folyamatos reklámokkal bombázó társaságokra, ám azok néhány éves tevékenység után leálltak. A hoppon maradt kliensek most a kormányt szidják, hogy miért nem segít rajtuk. Az ügyben nem érintettek pedig azt vallják, a közös kasszából ne kártalanítsák a rosszul befektető polgárokat.

A károsult ügyfelek azt sem tartják kizártnak, hogy politikai pártot alapítanak, esetleg társulásokba tömörülve a kormányhivatal elé mennek tüntetni. A komoly belpolitikai hullámokat vető és esetleg társadalmi elégedetlenséget gerjesztő jelenségnek természetesen gazdasági vetülete is van. Mégpedig az, hogy a lakosság a befektetési alapok, a bankcsődök után csalódott a pénzügyi szolgáltatók működésében is, s ez elbizonytalaníthatja a takarékoskodni tudó embereket. Ugyanis az igazi veszélyt az jelentené, ha a pénz nem kerülne a gazdaság körforgásába, hanem a “zokniban” maradna. Az összeomlott társaságok ügyfeleit könnyű volna szidni, mondván, miért bízták a pénzüket ilyen cégekre, miért hittek a 40 százalékot súroló kamatoknak. A kormány pedig azzal érvel, időben figyelmeztetett e befektetési forma veszélyeire. Ez az állítás igaz is, meg nem is. A kormánynak nem figyelmeztetni, hanem ha szabálytalanságot, visszásságot érez, akkor határozottan lépnie kell. Az elmúlt években ugyan született néhány jogszabály, amely a pénzügyi ügyeskedők mozgásterét beszűkítette, ám ez elégtelennek bizonyult. Elég csupán Csehország példáját felhozni, ahol tavaly alig néhány hét alatt, a rendőrséggel karöltve leállították a BMG Invest és az AGW képviseleteit. A kormány tehát felemásan viselkedett, a pénzügyi társaságok kimondottan felelőtlenül, az ügyfelek pedig vagy naivak, vagy az “állam bácsiban” bízó kockáztatók voltak. Ennek végeredményeként rossz esetben akár 20 milliárd korona mehet kárba.