Furcsa háború, furcsa szankciók

Az ukrán konfliktus persze más, de a helyzet meglehetősen furcsa. Oroszország az agresszor szerepében területszerző háborút indított, de mind a megtámadott Ukrajna, mind a nyugati hatalmak rendszeresen konzultálnak vele, és a Nyugat részéről harci cselekmények szóba sem jönnek. Helyette vannak a szankciók. Kérdés, hogy menyire képesek befolyásolni a dolgok menetét. Mindazonáltal a szankciókra is jól illik a furcsa jelző. A hírekben talán jól hangzanak, és például a szlovák vagy a magyar belpolitikában meglehetősen nagy vihart kavarnak, a valóságban azonban a helyzet nem annyira egyértelmű és főleg nem annyira kiélezett. Modern konfliktusról van szó, amelyben fontos szerepet játszik a propaganda, a semleges államok közvéleményének megnyerése. Az orosz közhangulat még most is Amerika-ellenes, de az unióval kapcsolatban már vegyes. Nem csak a szlovák–orosz vagy a magyar– orosz kapcsolatok jók, a német– vagy francia–orosz kapcsolatok sem rosszak. Angela Merkel folyamatosan tárgyal Putyinnal, s most volt egy Porosenko–Putyin találkozó is. Bizonyos mértékben az embargós bejelentések is a propaganda részét képezik. Ha valóban kereskedelmi háború alakulna ki, az senkinek sem lenne jó. Oroszország ugyan bevezette a szankciókat, de Fehéroroszországon, Kazahsztánon vagy Törökországon keresztül lehetséges a nyugati áruk reexportja. Ukrajna az agresszor Oroszországtól folyamatosan hoz be stratégia fontosságú nukleáris fűtőanyagot. De maga az ukrán elnök is személyesen érintett, Porosenko dollármilliárdos és gyárai vannak Oroszországban. A nyugati politikusok teljes mértékben támogatják a szankciókat, de a valóságban a gazdasági kapcsolatok egyáltalán nem szakadtak meg, még a katonaiak sem. Nemcsak unió és Oroszország, hanem Ukrajna és Oroszország között sem. Ezt akár jó jelnek is tekinthetjük.