Függetlenek éve

Robert Fico kormányfő azzal, hogy megversenyeztette magát az elnökválasztáson, maga döntött arról, hogy népszavazást tart a Smerről és személyéről, pontosabban arról, hogy mindent a pártja irányítson-e. De a nép ebből nem kért. Azt mondta a választó, inkább voksol egy ismeretlenre, aki nem volt túl szimpatikus, de nem volt ellenszenves sem. Így kapta az ország első embernek Andrej Kiskát, akiről két éve még azt sem tudta a választók kilencven százaléka, hogy létezik. Az a pár hónap, amióta Fico legyőzte önmagát és Kiska az elnöki palotába került, azt jelzi, „a ló nem rossz”. Az EP-választás várható eredményeket hozott, gyakorlatilag értékelni is felesleges. Nem úgy az önkormányzati választás, amelynek során több polgármester-matuzsálem megbukott, s az egyik legfontosabb szlovákiai magyar szellemi központban elvérzett az oly sokat hangoztatott szlovákiai magyar összefogás – a kocsmai politizálók szerint a g betűt ildomos s-re cserélni. De nem is ez az érdekes a novemberi választásban, hanem a függetlenek iránti olthatatlan vágy. Pozsonyban, Nagyszombatban és Trencsénben is jobboldali kötődésű, de független személy került a város élére. Főleg a pozsonyi és a nagyszombati győztes érdekes, hiszen mindkettő először vezetheti a várost, és mindkettő elpáholta a baloldal és a jobboldal hivatalos jelöltjét is. A jobboldal Szlovákiában darabokra hullott. Nem képes alternatívát nyújtani a kormányzó erővel szemben. A választó ezt elégelte meg. Ez először az elnökválasztás során derült ki, majd az önkormányzati választáskor folytatódott, főleg a jobboldal bástyáinak számító helyeken. Elege van a polgárnak a jobboldali torzsalkodásból, az osztódással szaporodásból. Ezért nyúlt a jobboldali kötődésű függetlenek után. Ezért vonultak az utcára a nagyobb városokban az elégedetlenek. Attól most tekintsünk el, hogy jobboldali minipártok hangos vezérei vitték őket az utcára, ami a parlamenti demokrácia szempontjából elég szerencsétlen. Vegyük úgy, hogy nő az elégedetlenség, a nép pedig hangot ad ennek. 2015 ugyan választásmentes év lesz, ilyen szempontból nevezhetnénk akár tét nélkülinek vagy unalmasnak is, de azt ne feledjük, egy és egynegyed év múlva ebben az országban parlamenti választásokat tartanak. Elnézve a jobboldal jelenlegi állapotát, Robert Ficónak még csak gyúrnia sem kell arra, hogy megint miniszterelnök legyen, sérült gerinccel, harc nélkül ülhet be a kormányfői székbe. Legfeljebb talál magának partnert: jöhet a KDH, a Sieť, az MKP, a Híd is, vagy valaki más. Ahhoz, hogy ne ez történjen, csodának kell történnie. Jobboldali csodának. Mert a parlamenti választások során a függetlenek nem tudják megmenteni a jobboldalt.