Forradalom Iránban

Az 1979-es fordulat óta több reformista elnöke volt az országnak, akik ideje alatt valamit enyhült a rezsim, majd a konzervatívabb elnökök újra szorosabbra húzták a szíjakat. A jelenlegi államfő, Raisi egy keményvonalas konzervatív, aki szigorú vallási szabályok betartatásával több csoportot frusztrált.

A tüntetéseket kiváltó 22 éves kurd lány halála több okból vált szimbolikussá. Egyrészt, régóta sok a feszültség az erkölcsjárőrök és a nők között, hiszen a negyven év alatt egyes hullámokban már lehetett lazábban öltözni, most egy szokásjogi értelemben bevett öltözetet talált hirtelen nem megfelelőnek az erkölcsrendőrség. Ez önmagában olaj a tűzre. Másodsorban, a kurd kisebbség régóta úgy érzi, hogy nem teljes jogú polgárai az országnak. Erre több okuk is van, valóban nem az etnikai kisebbségek békés hazája Irán. Harmadrészt, a fiatalok szimbólumot láttak abban, hogy a számukra a nyugati világtól fényévekre álló teokratikus rezsim ellen lázadhassanak.

Ezután több etnikai csoport is csatlakozott, ahol voltak már eleve hatósági túlkapások. A szeptember végén kitört tüntetésekkel szemben a karhatalom brutális erőszakkal lépett fel, régi szokása szerint. Ez az esetek nagy részében alkalmas arra, hogy hamar kioltsa a lendületet, most azonban inkább tetézte azt, hiszen átlagéletkoruk az elfogott tüntetőknek bőven húsz év alatti, és már feltehetőleg sok száz halálos áldozatot is szedett a karhatalom, néhány gyors halálos ítélet is született, emberjogi szervezetek szerint 17 ezer fölött járhat a letartóztatások száma.

Az ország perzsa vallásos magja azonban ellentüntetéseket szervez, ők a rezsim eredeti és kitartó támogatói. Nem könnyű velük szemben építkeznie az ellenzéknek, és a jelenlegi tüntetőket egy ellenzéki mozgalom sem tekintette magáénak, ahogy a fiatalok sem látnak most olyan reformistát, aki kellően bátor lenne számukra. Máshogy fogalmazva: az utcára vonulók valóban a rezsim bukását akarják, nem pedig néhány reformocskát mint fügefalevelet, ami fontos különbség több különböző korábbi tüntetési hullámhoz képest.

A rugalmatlan rendszerekkel szembeni belső ellenállás törvényszerűen nő. Nincs ez máshogy Iránban sem. Az elnyomott feszültségek csak veszélyesebbek, ha egyszerre törnek fel. Másfelől az 1979-es forradalmon alapuló iráni rendszer egy dologhoz ért igazán: a forradalmak elnyomásához.