Fontos posztok a párttársaknak

A pénteki francia sajtó szerkesztőségei cikkei kiemelik: Francois Fillon személye a kormány élén a francia elnöki rendszer további erősödést és egy kézben való tartását jelenti. Nicolas Sarkozy kormányában egyszerre kívánta a tapasztalatot, a modern politizálást és a hatékony kormányzást ötvözni.

Az új francia kormány legfontosabb pozícióiba olyan tapasztalt chiracista politikusok kerültek, akik mielőtt csatlakoztak volna az új francia államfő táborához, megpróbálták Nicolas Sarkozy hirtelen felívelő politikai karrierjét megállítani.

Miniszterelnöki-helyettesi tárcát és államminiszteri posztot kapott Alain Juppé volt kormányfő, aki Jacques Chirac leköszönt államfő egyik legbizalmasabb politikustársa volt. A kormányzó Népi Mozgalom Uniója (UMP) elődjének, az RPR-nek illegális pártfinanszírozási ügyei miatt Juppét elítélték, aki az elmúlt években Kanadában dolgozott egyetemi tanárként. Ott ismerte fel az ökológia jelentőségét a jövő politikájában, s Sarkozy egy környezetvédelemmel foglalkozó csúcsminisztérium vezetésével bízta meg. Jean-Louis Borloo - akinek neve esélyes kormányfőként is szóba került – feladata lesz a reformok elindítása a gazdasági és pénzügyi tárca élén. Az adminisztrációs reform véghezviteléhez Sarkozy ugyanakkor a minisztériumot kettévágta és Borloo mellé rendelte a költségvetésért felelős miniszteri poszton Eric Woertht. A szintén chiracista Michele Alliot-Marie védelmi miniszterként nagy tiszteletet vívott ki magának a francia hadsereg részéről, a Fillon-kormány-ban a belügyminisztériumot irányíthatja.

A belügyektől ugyanakkor az elnökválasztási kampány fő témájának megfelelően elválik a bevándorlók helyzetének intézése, s Sarkozy harminc éve legbizalmasabb politikai barátja, Brice Hortefeux irányítása alá kerül az új bevándorlási, integrációs, nemzeti identitási és fejlesztési-együttműködési minisztériumban, amelynek terve miatt a baloldal a szélsőjobboldal meghódításával vádolta az akkor még csak konzervatív elnökjelöltet.

Kulcspozíciót kapott Sarkozy felfedezettje: a 41 éves Rachida Dati is, az elnökválasztási kampány egyik szóvivője. Az első észak-afrikai származású francia miniszter – marokkói kőműves apa és algériai anya 11 gyermekes külvárosi családjából – feladata lesz az igazságügyi tárca élén az új államfő programjának két legfőbb törvénytervezetét megszavaztatni a parlamenttel: a visszaeső bűnözők büntethetőségének szigorítását és a büntethetőségi nagykorúság leszállítását 16 évre. A kampány másik szóvivője Xavier Bertrand fogja bevezetni a kötelező minimum szolgáltatást a sztrájkok idején és az egységes munkavállalási szerződést, ő fogja megszervezni ősszel a reformok bevezetéséhez a szakszervezetekkel a négy nagy szociális konferenciát és 2008-ban végrehajtani a nyugdíjreformot.

A politikai nyitás ígértével szocialista politikusok jártak jól. Ennek szimbóluma az ellenzék táborából érkező három személyiség: az elnökválasztáson is indulni kívánt Bernard Kouchner – aki a külügyi és európai ügyek tárcáját irányítja – az egyik legnépszerűbb francia politikus. Francois Hollande, szocialista pártfőtitkár kinevezése után néhány órával kijelentette: „Kouchner nem tagja többé a Szocialista Pártnak”. A baloldali elnökjelölt, Ségolene Royal egyik legfőbb barátja, Jean-Pierre Jouyet lesz Kouchner Európa-ügyi államtitkára. A két forduló között mindketten a centristákkal való szövegkötést sürgették Sarkozy legyőzésére. A baloldali tábort Sarkozy kedvéért látványosan elhagyó gazdasági főtitkár, Eric Besson pedig a köztársasági elnök mellé rendelt, a „közélet értékeléséért” felelős államtitkár lett. A civil szférából érkezik a szintén elkötelezett baloldali Martin Hirsch, az Emmaüs Franciaország elnöke, aki államtitkárként egy, a szolidaritásért felelős bizottságot fog vezetni.

Elemzők szerint a baloldali kormánytagok kinevezésével Sarkozy a szocialistákat megfosztotta a nemzetgyűlési kampányban egyik legfőbb érvüktől, miszerint az államfő „szektás” politikát folytat. A centristák viszont csak egyetlen posztot kaptak: az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) frakcióvezetője, Hervé Morin lett a védelmi miniszter. A megígért új nemzeti identitási minisztériumon és a kettévágott gazdasági minisztériumon kívül a látszólag leszűkített államgépezet valójában teljesen hagyományos felépítésű maradt.