Folytatódik Sarkozy diadalmenete

A köztársasági elnök korábbi hétéves mandátumát és a választási menetrendet Jacques Chirac volt államfő azért változtatta meg, hogy az erős elnöki rendszerben a köztársasági elnöknek ne kelljen egy más politikai családhoz tartozó kormánnyal társbérletben együtt irányítania az országot. Ezzel az elnökválasztást egy hónappal követő nemzetgyűlési választások új szerepet nyertek Franciaországban – hangsúlyozza Pascal Perinneau, a Politikatudományi Kutatóintézet (CEVIPOF) igazgatója.

A jelentős távolmaradásra előre lehetett számítani, ugyanis az elnökválasztás árnyékában lezajlott nemzetgyűlési választások eredményében a franciák többsége előre biztos volt, mert úgy vélte: a képviselők megválasztása valójában az elnökválasztás harmadik fordulója, vagyis Nicolas Sarkozy államfővé választásának ratifikálása és a kormánytöbbség megerősítése. A politológus szerint az is egyértelmű, hogy a parlamenti választások kampánya nem hozta lázba a franciákat, s a CSA közvélemény-kutatóintézet felmérése szerint hetven százalékukat egyáltalán nem érdekelte.

A nemzetgyűlési választások első fordulójában elsősorban a baloldali szavazók maradtak otthon. Főleg azért, mert Ségolene Royal elnökválasztási veresége óta a szocialista tábor a vezetőik belső csatározásaihoz asszisztál. A pártnak jelenleg nincs igazi vezetője, nincs stratégiája, nem képes csatába szállni a jobboldallal és a megújulás szükségességének felismerése ellenére sem sikerül elindítania a szervezeti és ideológiai átalakulás valós folyamatát.

A „kék hullám”, vagyis a rekordméretű jobboldali győzelem a politológus szerint azzal magyarázható, hogy Nicolas Sarkozy elnökké választása óta sem az új köztársasági elnök, sem pártja, a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) nem okozott csalódást, és nem követett el hibát az elmúlt egy hónapban. Sarkozy győzelmének dinamizmusa folytatódott Francois Fillon kormányának megalakulásában. A választók ezt a megindult folyamatot ratifikálták a nemzetgyűlési választások első fordulójában, vagyis az új politikai stílust képviselő sarkozyzmus nagyon népszerű jelenleg Franciaországban.

Philippe Ridet, a Le Monde című napilap újságírója szerint ugyanakkor az elnökválasztási lendület mellett a kék hullámnak van egy politikai magyarázata is, amely egyben érthetővé teszi a jelentős távolmaradást is: Nicolas Sarkozy a nyitás politikájának jelszavával komolyan gondolja, hogy baloldali politikusokkal együtt nem egyszerűen elnökölni, hanem kormányozni kíván. Amiatt, hogy népszerű baloldali politikusok beléptek a kormányba, a baloldali szavazók egy jelentős része gondolta úgy, hogy nincs értelme elmenni szavazni, s inkább lehetőséget kell adni Sarkozynek.

A franciák elfogadták, hogy elnökké választása óta Sarkozy teljesen betölti a politikai színteret. Az óriási érdeklődéssel követett elnökválasztási kampányt követően a választók igazi politikai választást hoztak a jobboldali jelölt államfővé választásával, és ez a választás nyert megerősítést a nemzetgyűlési választások első fordulójában. Az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 18,57 százalékával harmadik helyen végzett Francois Bayrou-nak nem sikerült egy önálló centrumot felrajzolni a francia politikai térképre: öt hét alatt ötmillió támogatót vesztett el maga mögül, s a többségnek kedvező francia választási rendszerben, valamint jelöltjei helyi népszerűségének hiányában a Demokrata Mozgalom (MoDem) az elnökválasztással ellentétben nem töltheti be a harmadik erő szerepét a törvényhozási választásokon. Az autonóm centrum kicsi, de reális jelenlétével a törvényhozásban elsősorban a baloldalnak kell majd számolnia, amelynek feltehetően úgy kell megoldást találnia e centrummal való viszonyában, ahogyan azt a jobboldal tette a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal – vélik a Le Monde elemzői.

Jean-Marie Le Pen pártját ugyanis szavazóinak tudatos és felvállalt elhódításával gyakorlatilag megfojtotta az UMP, és 4–5 százalékos támogatottsággal egyetlen képviselőjük sem lesz a nemzetgyűlésben. A parlamenti választásokon korábbi támogatottságát fokozatosan elvesztő szélsőjobboldal a nyolcvanas évekbeli marginalizált helyére csúszott vissza 2007-ben. A nemzetgyűlési választások június 17-i második fordulójának egyetlen kérdése, hogy a baloldal tudja-e mozgósítani szavazótáborát, és ezzel valamennyire mérsékelni a jobboldal várhatóan elsöprő győzelmét.

A szerző az MTI tudósítója