Folytatódik a NATO bővítése?

A GUUAM szervezetet Grúzia, Ukrajna, Üzbegisztán, Azerbajdzsán és Moldávia alkotja. Leegyszerűsítve úgy lehetne jellemezni, hogy legfontosabb közös céljuk a Független Államok Közösségén belüli, Oroszországgal szembeni alternatív csoportosulás kialakítása, amely megpróbál szembehelyezkedni az orosz befolyás nagyobb térnyerésével. De térjünk vissza a NATO-bővítéshez. A szervezet legutóbbi bővítési fordulója egy éve volt, amikor a három balti állam, Szlovénia, Románia, Bulgária és természetesen Szlovákia csatlakozott. Bár ez a bővítés viszonylag simán zajlott, mégis sokan megkérdőjelezik a szervezet jövőjét, különösen ha figyelembe vesszük az USA és némely európai szövetségese közötti viszonyt-iszonyt.

Nyilvánvaló, hogy 2004-ben szinte mindenki felvételt nyert a NATO-ba, akinek erre valami esélye volt. A további bővítés ezzel egy időre lekerült a napirendről, szakértői közökben viszont már javában folyik a vita, lesz-e következő, és kikkel bővülhet a szervezet. Egyes vélemények szerint a következő körre már 2007-ben sor kerülhet, a legesélyesebb Horvátország, Albánia és Ukrajna, mások Grúziát is favorizálják. Nyilvánvaló, hogy a NATO következő bővítéséről még a kulisszák mögött se született előzetes döntés sem, a szervezetnek még meg kell emésztenie az utolsó kört. Figyelembe véve viszont az amerikai külpolitika irányvonalát, amely erősen támogatja a „demokrácia és a stabilitás”, és ezáltal a szövetségi rendszer fokozatos bővülését, középtávon nem elképzelhetetlen a további bővítés. Az említett amerikai külpolitikai irányvonalnak a NATO szempontjából két releváns geopolitikai iránya lehet. Az egyik a Balkán, a másik a posztszovjet térség. A Balkánon három olyan ország található, amely komolyan aspirál a tagságra: Horvátország, Albánia és Macedónia. Mindenképp Zágráb a legkomolyabb jelölt. A horvátok esetleges belépése szorosan összefügg Európai Uniós csatlakozásukkal, hiszen mindkét dolog ugyanazon áll vagy bukik: a feltételezett háborús bűnösök kiadatásán. Ettől függetlenül azonban Horvátország mindenképp az egyik legfelkészültebb jelölt, ráadásul csatlakozása nagyon fontos a közép-európai új tagállamok számára, amelyek erősen támogatják. Albánia és Macedónia számára a legkomolyabb kihívás a belső stabilitás, ha sikerül megteremteni, jelentősen megnőnek esélyeik. E három balkáni ország speciális helyzetét egyébként az USA is elismeri az adriai együttműködés keretében.

A NATO lehetséges bővítésének másik geopolitikai iránya kelet, földrajzilag a poszt-szovjet térség európai területeire vetíthető ki. Bár a közép-ázsiai köztársaságok rész vesznek a NATO békepartnerségi programjában, esetükben földrajzi, geopolitikai, politikai és egyéb okok miatt nem beszélhetünk reálisan a NATO-tagságról. Más viszont a helyzet a kaukázusi és a kelet-európai posztszovjet köztársaságokkal. A kaukázusi országok közül elméletileg a legkomolyabb esélye Grúziának van, amelyet Azerbajdzsán követ. Örményország egyértelműen Oroszország felé orientálódik külpolitikailag. Grúzia csatlakozási esélyeit jelentősen megnövelheti, ha sikerül végrehajtani azt a Moszkvával kötött egyezséget, s 2008-ig távoznak a grúz területen állomásozó orosz egységek. További feltétel a belső stabilitás, amelynek egyik legfontosabb eleme az elszakadási törekvéseket nyíltan hirdető régiók feletti ellenőrzés visszaszerzése. Grúziában egyébként már jelenleg is vannak amerikai kiképzők, akik a haderő felkészítésében vesznek részt. A majdani felvételkor azonban fontosabbak lesznek a politikai tényezők, mint a katonai felkészültség.

Számunkra viszont a Kaukázusnál sokkal fontosabb a kelet-európai térség, ezen belül Ukrajna. Az új ukrán vezetés rendkívül intenzíven adta a Szövetség tudtára csatlakozási aspirációját. A nemrégiben a NATO-val aláírt megállapodás mindenképp közelebb hozza az ukrán tagságot, amelynek legfőbb támogatói a szomszédos országok, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország. Nem kevésbé elhanyagolható az USA támogatása sem, amely a decemberi hatalomváltás óta különösen intenzív, és a jövőben döntő jelentőségű lesz.

Végszó helyett elmondható, hogy bár jelenleg sokak számára a NATO következő bővítése rettentő távolinak tűnik, de már középtávon is új impulzusokat kaphat a folyamat. Ha ez megtörténik, legnagyobb nyertesei minden bizonnyal a horvátok, albánok és az ukránok lehetnek.