Szép napok köszöntöttek ránk, fogyasztókra. A különböző szuper/hipermarketek egymást licitálják túl (vagy inkább alá) az akciós árakban. Most érdemes vásárolni, hiszen a zöldség, gyümölcs potom pénzért kapható. Visszük is, mint a cukrot. Még jó hogy...
Föld hull a káposztára
Szép napok köszöntöttek ránk, fogyasztókra. A különböző szuper/hipermarketek egymást licitálják túl (vagy inkább alá) az akciós árakban. Most érdemes vásárolni, hiszen a zöldség, gyümölcs potom pénzért kapható. Visszük is, mint a cukrot. Még jó hogy... Tulajdonképpen elégedett vagyok, hogy a nagy konkurenciaharcban mi, vásárlók jól járunk. Egy dolog azonban motoszkál a fejemben. Ha mi ilyen olcsón jutunk hozzá a friss zöldséghez, gyümölcshöz, és a piac törvényei szerint a nagy áruházláncok is keresni akarnak az áru közvetítésén (hiszen ebből élnek), akkor vajon mi marad a termelőnek? Mert akárhogy is számolom, mindig az jön ki, hogy a minimálisnál is minimálisabb haszna lehet belőle. Akkor miért éri meg neki dolgozni? Miért keljen fel nap mint nap, áldozzon időt, energiát, ha jön a felvásárló, és közli: ennyit adok érte, ha nem tetszik, vigye, ahova akarja munkája gyümölcsét (sőt zöldségét)? Ő meg aztán nem viszi és nem adja, mert állítása szerint többet veszít rajta, ha viszi és adja. A Szlovákiai Zöldségtermelők Uniójának igazgatója szerint a zöldségtermelők fele jövőre lehúzza a rolót. S ebben az olcsó lengyel import is ludas. Merthogy az ottani termelők rejtett dotációt kapnak, tehát nekik olcsón is megéri eladni az árut. Nem kellene akkor esetleg itt is rejtetten dotálni, ha ez a titka a dolognak? A vidék túlnyomó részén a munkanélküliség évek óta aggasztó méreteket ölt. A beruházások, az ipar legtöbbször messzire elkerüli e helyeket. Ágazatként maradna tehát egyik megélhetési forrásként, munkalehetőségként a mezőgazdaság. De nem marad. Mert legtöbb esetben nem lehet megélni belőle. Csak ráfizetni. Én már csak úgy gondolom, hogy ha az ember valamibe energiát fektet, szereti hinni, hogy annak értelme van, és nem volt hiábavaló az erőfeszítése. Még ha a kudarccal is számolni kell. Próbálom elképzelni, mit érezhetnek azok a termelők, akik (hogy ne fizessenek rá még jobban) beszántják a termést. Például a káposztát. Persze lehet, hogy ilyenkor nem gondolnak semmire. Csak nézik, ahogy a föld lassan eltemeti a káposztafejeket.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.