Föderációra várva

Amit sokan és sokáig nem hittek el, itt van, föderáció ante portas, merthogy kiderült, ez a következő, logikus lépés.

Persze, a föderáció ellenzői most majd elmondhatják, az unió mindig is uralkodni akart, és csak azért jött létre, hogy végre megalakuljon a – nem is tudhatjuk, ki által megálmodott – szuperállam. Nos, e sommás kijelentések mögött talán lehet valami, de alapjuk nincs. Hagyjuk most, ki és mi az az unió, mert az unió mi is vagyunk, tehát ha az elnyom minket, akkor magunkat nyomjuk el. Az unió nem fegyverrel és békediktátummal jött létre, hanem szuverén államok többségi állampolgári akaratából, Európa keleti felében pedig jobbára profitáltunk az uniós létből. De mindez nem érdekes, az euroszkepticizmus itt volt és itt is marad, a kérdés csak az, mekkora mértékű.

E sorok írójának véleménye szerint ugyanis éppen az euroszkepticizmus következménye a föderáció irányába való elmozdulás. A független államok szabad egyesülésének modellje ugyanis ideig-óráig létezhet, de mi van akkor, ha megjelennek az érdekek, mi van akkor, ha az egyik gazdaságilag erős, a másik katonailag, a harmadik meg adóparadicsommá szeretne válni a többiek nagy morgása közepette. Az uniós döntéshozó szervek legfontosabbika máig a miniszterelnökök (vagy a hatáskörüknek megfelelő államelnökök) által alkotott Európai Tanács. Nincs olyan európai szabályozás, amely a nemzetállamok megkérdezése és jóváhagyása nélkül születne, úgyhogy okosabb, ha a kellemetlen vagy népszerűtlen döntéseknél nem mutogatnának hazai politikusaink Brüsszelre. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Parlament képviselőit sem Brüsszelben választják: mindenkit a hazájában. S hogy nemzetállami közösség az unió, azt semmi sem mutatja fényesebben, mit a szlovák–magyar állampolgársági vita s mindkét oldal állampolgársági szabályozása.

A föderációs javaslat egyértelműen abból indul ki, hogy a közös pénznek, a közös kül- és hadügyi politikának közös monetáris, védelmi és külpolitika kell, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az energiapiaci közös szabályozás vagy netán bizonyos esetekben a polgári vagy büntetőkódexek felettébb kívánatosan közös volta megoldás lehetne pl. a szervezett bűnözés elleni harcban. A föderáció alapja a szolidaritás, amely Európa-szerte kopni látszik. Már csak azért is, mert bizonyos tiszta befizetők lassan unni kezdik, hogy mások gyarlóságáért fizessenek, míg mások a szolidaritás eme formájának megkérdőjelezését diktatúrának, sőt, fasizmusnak tekintik. Nincs rá jobb példa, mint a görög válság és annak német kezelése. Ha ehhez hozzáadjuk a keleti országokban előretörő modelleket, amelyek alapértékekben és közösségépítésben inkább autoriter, mint demokrata irányba mutatnak, akkor a kontinens nyugati felén élők joggal teszik föl a kérdést: mivel vagyunk mi szolidárisak? Az unió jelenleg sokat beszél a pénzről, de jó lenne végre azokról az alapelvekről értekezni, amelyek miatt ez az egész egyáltalán létrejött. Mert amíg valahová pénz jön, minden szuper, amint valaki szólni mer, hogy szabadság meg jogok meg miegymás, akkor már ne avatkozzon be Brüsszel a belügyeinkbe, ugyebár. Nos, így nem működik, nem működhet a dolog. A gazdagabbak föderációs javaslatát lehet bírálni, lehet üdvözölni, egy dolog viszont biztos: ha komolyan gondolják, nagyon komolyan kihagyhatnak belőle minket. Ez az, amitől tartanunk kell.