Fico receptje

Vegyük például a civileket. Egy rendes illiberális demokráciában ilyeneknek nincs helyük. Mert mindig csak kutakodnak, meg jogot védenek, meg állandóan kekeckednek. Ott ilyet nem kell csinálni, hiszen van, aki jobban tudja náluk. (Egyébként erről a „jobban tudjá”-ról kellene először leszokni talán itt, K-Európában.) Ki velük! Erre szolgál az a törvény, amely megbélyegzi és korlátozza őket. A példa adva van a szomszédban, bár az eredete homályba vész. Ott van Putyin, Erdogan, Orbán (az USA-ban is van hasonló törvény, bár ott a regisztrációs kötelesség az emberjogi és hasonló szervezeteket nem, csak azokat a szervezeteket érinti, amelyek konkrét külföldi érdekeket szem előtt tartva végeznek lobbitevékenységet, ami érthető is). Baudrillard is csak csettintene, ahogy ez a szimulakrum felcsillan. Most Robert Fico is úgy döntött, hogy minek gondolkodnia, elég, ha másol.

Követte ezt a receptet már akkor is, amikor az újságírókat nevezte prostituáltaknak, amikor nagyokat migránsozott, amikor kiépítette az állami pénzek lecsapolásának irányait, amikor ellenséget vizionált az országnak, vagy amikor kettős játékot kezdett az EU-val. Bár ezekben még van hová fejlődnie a receptet adókhoz képest. Ha meggondoljuk, miként azt Gál Zsolt írta, hogy „négy visegrádi országban készült reprezentatív felmérés adatai világosan megmutatják, hogy egyedül Szlovákiában bízik a lakosság nagyobb arányban az oroszokban, mint az amerikaiakban”, vagyis Szlovákia a legveszélyeztetettebb ország az orosz hatást illetően, akkor nem is tűnik reménytelennek Fico helyzete.

Ezért jó, ha az ember felkészül. A mostani pozsonyi korrupcióellenes tiltakozások egyik elgondolkodtató eleme, hogy elébe mennek a miniszterelnök kiszámítható lépéseinek. A legkisebb ficói elszólást követően ők teszik témává Soros Györgyöt és a civilek szabadságát – ismerve a receptet a szomszédból. (Meglepő lehet, hogy Soros miért is számíthat triggernek a szlovák nemzetibb oldalon. De ha megnézzük a CEU történetét, láthatjuk, hogy a kezdeti tervek közül azért nem valósult meg a pozsonyi és a prágai székhelyű „Soros-egyetem”, mert a helyi nacionalisták akcióba léptek.) A nem gondolkodás receptjére tehát az előregondolkodás lehet válasz. Bízzunk benne.