Fico markában…

Két héttel ezelőtt azt írtam, hogy új kormány a Smer részvételével csakis olyan feltételekkel jöhet létre, amelyeket a koalíciós partnerei diktálnak. Abból indultam ki, hogy ugyanúgy, ahogy nem jöhetett volna létre Sulík jobboldali kormánya az SNS nélkül, úgy a Smer sem tudna kormányozni a Híd és a Sieť nélkül.

Ebben a helyzetben elég lett volna, ha a két párt vezetése elszántságot, keménységet mutat, és a Smer kénytelen lett volna elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket végül nyilvánosan, erősen méltatlankodva elutasított. Pedig Bugár Bélának és Radoslav Procházkának olyan ütőlapok voltak a kezében, amelyekkel egy középszerű játékos is sokkal többet el tudott volna érni. Hogy miért játszottak ennyire rosszul, az mögött nem politikai okokat kell keresni.

Ha a két politikus a választóik képviseletében lépett volna fel, akkor nem meghunyászkodva, térden csúszva mennek a tárgyalásra azzal a kéréssel, hogy lécci, lécci, bocsánat, ha egy mód van, Robert Fico és Robert Kaliňák ne legyen már tagja a kabinetnek. És nem nyugodnak bele ilyen könnyen, hogy a Smer lehurrogta őket, ezért nincs mit tenni…

A nyilvánosság elé kellett volna állniuk, és bejelenteni, hogy az előző kormány elfogadhatatlan módszereit megtestesítő politikusoknak távozniuk kell, mert a Híd és a Sieť nem hajlandó legitimálni a Smer vezetőinek eddigi ténykedését. És aztán elengedhetetlen feltételként kitartani ez mellett, amíg ez nem teljesül, nincs mit beszélni a kormányalakításról. Hiszen a Smernek sokkal több vesztenivalója volt, mint amit Bugár és Procházka nyerhetett.

Aztán a két volt ellenzéki párt vezetői versenyt hirdettek, ki tudja többször elismételni, hogy mennyi prioritásukat sikerült átültetni a kormányprogramba. Valóban, aki elolvassa, hogyan kellene festenie a harmadik Fico-kormány korrupcióellenes programjának, hogyan kellene megváltoztatni a rendőrség és a bíróságok működését, annak el kell ismernie, hogy ezt egy Smer nélküli kormány sem fogalmazta volna meg jobban. A gond csak az, hogy minderről máris kész tényként beszélnek. Procházka például nem kételkedik abban, hogy sikerül kizárnia a postafiókcégeket a közszférából. Az igazság pillanata akkor jön majd el, amikor valami hatalmas megrendelést kap egy ilyen cég, a régi jó, Vážny–Počiatek–Kaliňák-féle módszer szerint.

Lucia Žitňanská a smeres csúcsvezetők „főbérlőjének” áfa-visszaigénylési dolgairól azt mondta, „ezt muszáj alaposan kivizsgálni és mindent szabályos számlákkal igazolni”. Ilyen „muszáj”-ból sok volt már itt, de még egyet se vizsgáltak ki. Ha ez a harmadik Fico-kormányban is szabállyá válik, a Híd és a Sieť megpróbálja majd eljátszani, hogy ők erről nem tehetnek?

Hogy Bugár és Procházka a korrupciós ügyek és visszaélések miatt sarokba szorítsa a Smert, ahhoz elszántság és hajthatatlanság kellett volna, de ez teljesen hiányzott belőlük, és azokkal a feltételekkel csúsztak-másztak be a kormányba, amelyeket a Smer szabott. Most ott vannak, ahol Fico látni akarta őket. Egyesek szerint a zsebében vannak, mások szerint a markában, megint mások szerint egészen máshova bújtak.

A szerző a Trend kommentátora