Fico és ellenségei

Viszont ha folytatódik a pedagógusokkal való huzavona, akkor érdekes módon a pedagógusok lehetnek az elsők, akik az első számú közellenség szerepébe kerülnek ebben a kormányzati ciklusban.

A pedagógusok jelen állás szerint november 26-án sztrájkba lépnek – meghatározatlan időre. Legalább 10 százalékos fizetésemelést kérnek, a kormány jelenlegi megnyilvánulásai szerint pedig aligha kapják meg harc nélkül. Az elmúlt hetekben egymás után nyilatkoztak az illetékesek. Szép sorban Dušan Čaplovič oktatásügyi miniszter, Peter Kažimír pénzügyminiszter, majd végül maga Fico is kijelentette, adnának ők szívesen többet is a tanároknak, de nem tudnak. Az 5 százalékos béremelés – a követelés fele – a maximum maximuma. A lehetséges végkifejlet kétféle lehet: a sztrájkkal fenyegetőző tanárok előbb-utóbb meghátrálnak a társadalmi nyomás hatására (jellemzően azon a ponton, amikor a szülők szembesülnek azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni az otthon maradó gyerekekkel), vagy pedig a kormány enged a nyomásnak, és varázslatos módon pénzt talál ott, ahol nem is volt. Egy dolog közös mindkét forgatókönyvben: a pedagógustársadalom a kormány ellenségének szerepébe kényszerül, mert a megszorítások széleskörűen érvényesített filozófiája ellenére zsarolja a hatalmat. Az a közvélekedés alakul ki, hogy a tanárok összeszorított fogakkal kibírhatnának többet is, ugyanúgy, mint a többi állami alkalmazott. Első ránézésre ez akár vállalható forgatókönyv is lehetne a Smer számára, de ha Robert Fico valamit tanult első kormányzásából, az szemmel láthatóan az, hogy nem feltétlenül kell több ellenséget szerezni a szükségesnél. A Smer 2006 és 2010 között rengeteg csoportot sorolt a közellenség kategóriába: az ellenzéket, az újságírókat, a harmadik szektort, a nagyvállalatokat és bankokat, vagy akár a magyarokat. Meg is volt az eredmény: a Smer nyert helyzetből vesztette el a választásokat, úgy, hogy az ellenségkereső stratégia alakította ki azt a széles körű összefogást, melyre az akkori ellenzék támaszkodhatott. A második Fico-kormány ellenben ügyel arra, hogy csak egyetlen csoport kerüljön az ellenség kategóriába. Ez pedig a jobboldali ellenzék, amely – a Smer értelmezése szerint – jelenlegi állapotában és megosztottságában még csak nem is méltó az „ellenfél” jelzőre, így foglalkozni sem érdemes vele. Valódi ellenség tehát nincs, még a bankok és nagyvállalatok elleni harcot is sikerült taktikusan, a gazdasági válsággal szembeni intézkedések ürügyén megvívni. Ezt az állapotot zavarná meg egy esetleges, eldurvuló következményekkel járó tanársztrájk. A kérdés az, hogy Fico, aki ennek tudatában van, hajlandó-e elmenni a nyílt konfliktusig a sztrájkkal fenyegetőző pedagógusokkal szemben.