Fico egy lapra tett mindent

Első ránézésre is választási költségvetésről van szó, és akkor még nem szóltunk a fokozatosan adagolt osztogatásról. Emelik a közalkalmazottak bérét, a tanárokét, a nővéreknek is ígéretet tettek, növelnék a karácsonyi nyugdíj-kiegészítést stb. Közben csökkennek vagy legalábbis nem emelkednek az energiaárak. Minden hétre kell egy jó hír, az elégedetlenkedőket meg le kell csendesíteni. Gyerekek, valahogy ki kell húznunk az elnökválasztásig – adhatta ki Fico az útmutatást. A probléma csak az, hogy közben úgy kell tenni, mintha folytatnánk az államháztartás konszolidációját (persze igazából nem ezt tesszük), és mintha nem jutalmaznánk busásan a szponzorokat (a valóságban ez a legfontosabb szempont).

A választási büdzsé és a konszolidáció látszatának egyidejű fenntartása komoly zsonglőrködést igényel, de most nem olyan időket élünk, amikor finnyásan válogatni lehet az eszközökben. Ezért jöhet a kreatív könyvelés valamennyi trükkje, idén is, jövőre is. A részben állami tulajdonú energetikai cégektől (SPP, ZSE) olyan szuperosztalékot sajtolunk ki több százmilliós nagyságrendben, ami megfelel 3–4 évi nyereségüknek. Ez persze azt jelenti, hogy a következő években egy fillérre sem számíthatunk tőlük osztalék címén, de most kell a pénz, utánunk a vízözön. Az is jól jön, hogy bűn lassan hívjuk le az uniós pénzeket, így ezek (meg a hozzájuk járó hazai állami önrész) kisebb kiadásokat eredményeznek – mondhatjuk, hogy lám spórolunk. Az most mindegy, hogy rezzenéstelen arccal belehazudjuk a médiába, hogy a fő cél az uniós pénzek minél gyorsabb és nagyobb mértékű felhasználása.

Újra optimistán betervezzük jövőre a két százalék feletti növekedést, dacára annak, hogy idén erre már csúnyán ráfaragtunk. Nem baj, muszáj megint felültervezni a bevételeket, hogy meglegyen a hiány. Naivan azt hittétek, hogy már nincs kit megfejni, mert az összes, a cégekre és dolgozókra rakódó adót és járulékot megemeltük? Meg azt, hogy okultunk abból, hogy ezzel úgy sem tudtuk a várt bevételt előteremteni? Meg, hogy onnan nem lehet elvenni, ahol nincs? Dehogynem, kitaláltuk, hogy megadóztatjuk a veszteséget, meg a nulla bevételt is. Elhittétek, hogy tényleg nem privatizálunk? Most kell a pénz, eladunk ezt-azt, aztán majd azt mondjuk reorganizáció, az összegből veszünk valamit stb. A lényeg, hogy papíron meglegyen a hiánycél.

A végsőkig feszített húr azt jelzi, Fico mindent egy lapra tett fel. Elnök akar lenni, B terv nincs. A tartalékok, a könyvelési trükkök lassan elfogynak, 2016-ban nem lehet még egy osztogatós választási büdzsét csinálni, a Smer Ficóval az élen veszthet, akár szét is eshet. Ezért kell az elnöki bársonyszék 2019-ig tartó mandátummal, kerül, amibe kerül.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója