Fico, a zseniális stratéga?

Szlovákiai értelmiségi körökben (beleértve a szlovákiai magyarokat is) erősen élt az a mítosz, hogy Robert Fico egy marketingzseni és kiváló stratéga. Mindig jól látja, mit akarnak hallani az emberek, majd azt tökéletesen tálalva adja nekik elő, mesterien használva a médiát. Egyszerűen verhetetlen.

Valójában Fico egy átlagos politikus, a hatalom megszerzése és megtartása szempontjából voltak ügyes, meg nagyon rossz húzásai is. Az pedig nem túl nehéz feladat, hogy rendszeresen közvélemény-kutatásokat csináltatok, majd azt mondom a választóimnak, amit ők – a kutatási eredmények alapján – hallani akarnak. És lehetőleg olyan lebutított szinten, érzelmekkel átitatva, hogy megértsék, és zsigeri ösztöneiket mozgásba hozva szívből helyeseljenek. Ehhez persze hajlékony lelki alkat szükségeltetik: ha kell, 180 fokos fordulatot kell tenni, szemrebbenés nélkül pontosan az ellenkezőjét csinálni, meg mondani annak, amit korábban tettem/mondtam. Hazudni, megvezetni a választókat, indulatokat szítani, ellenségeket keresni. Gerinc, elvek, ideológia nem szükséges. Nos, ezekkel a tulajdonságokkal Fico kivétel nélkül fel van vértezve, és nem csoda, hogy a pártjának se programja, se elvei. Csak a marketingcsomagolás van, belül meg a nagy üresség. De a választók tekintélyes részét ez nem zavarja – így ők az ostobák, nem Fico a zseni.

Ez a populizmussal elkábítható, a vezért hívő birkacsorda módjára követő tömeg csak lassan morzsolódik, mert sokáig tart, míg rájön, hogy az ország (egészségügy, jogállam, oktatás stb.) gyatra helyzete talán azzal is összefügg, hogy 8-10 éve ki van hatalmon. Ekkor a hívők fokozatosan átballagnak egy másik populistához, aki mintha az előző reinkarnációja lenne, miközben véletlenül sem merül fel, hogy egyszer az életben legalább a kisebbik rosszra szavazzanak. Nem, ők konzisztensen ragaszkodnak a nagyobbik rosszhoz. És közben kollektív amnézia üti fel a fejét közöttük, a többség szépen elfelejti, kire szavazott korábban, nehogy má’ őt is némi felelősség terhelje az ország állapotáért…

Szóval ilyen emberanyag mellett nem túl bonyolult. És hogy rátérjünk pár konkrét hibára. A 2014-es elnökválasztáson Fico beleszaladt egy hatalmas pofonba, csúnyán kikapott, a Kiska elleni lejárató kampány nem működött. A mostani parlamenti választásokon a menekültkérdés meglovaglása mobilizálta a választókat – és Kotlebára szavaztak. A nővérek és a tanárok tiltakozására adott ösztönös válaszok a rágalmazástól, vádaskodásoktól kezdve a csúsztatásokig és fenyegetőzésekig bumerángként ütöttek vissza. Szóval egy sor szarvashiba, nem épp zsenire vall… Megkezdődött a választók elpártolása, ami alighanem folytatódni fog, és Fico nem tud majd tenni ellene. Rá kell jönnie, ami régen jól működött, az egyre inkább csődöt mond.