Fico, a rendpárti

Közhely, hogy egy újonnan létrejött politikai erő eredményességének fő feltételei közé tartozik a társadalom jelentős része hangulatának, vágyainak ismerete. Mečiar annak idején eredményes volt, mert felismerte, az ország népességének kényelemszerető többsége úgy óhajt rendszerváltozást, hogy közben a lényeg ne változzék. Még az alpári hazafiságot is figyelembe vette, mézesmadzagként (a nemzeti tőkeképzőréteg fikciójával) kilátásba helyezte a meggazdagodás lehetőségét, és – tarolt. Senki se állíthatja, hogy Robert Fico, a hazai politika új üstököse nem ismeri a közhangulatot. Tudja, a plebsz torkig van azzal, hogy sötétedés után a huligánok miatt már a szomszédot is kockázatos meglátogatni. Tudja, hogy Kelet-Szlovákiában a krumplitolvajok megregulázásának programjával választást lehet nyerni. Nem volt nehéz kikövetkeztetnie, hogy a választók nem kis hányada kész pajzsra emelni azt a hordószónokot, aki azt ígéri, felgöngyöli, megtorolja a privatizációs visszaéléseket. Persze, azt is belekalkulálta számításaiba, hogy az ország lakosságának csak jelentéktelen hányada tudja, jobb társaságokban mily rosszul cseng, ha egy politikus rendteremtési programmal száll ringbe. Nem egy dél-amerikai országban halálkommandók létrehozásával fejeződött be a rendteremtés. Az olasz fasiszták és a német nácik böllérkéssel kasztrálva oktatták a kesztyűbe dudálást. És mi a helyzet ma? Csurka István vérfagyasztó derűvel ígérte meg a budapesti demokratáknak: Lesz nemulass!

A jóhiszeműek azzal keresnek enyhítő körülményeket Fico számára, hogy csak azért mániája a rendteremtés, hogy kormányra kerüljön. Ő ne tudná, hogy a demokratikus elvek tiszteletben tartásában mit vár el Szlovákia politikai elitjétől a világ? Mečiar integrációs kudarca megmutatta, hogy a brüsszeli vagy washingtoni döntéshozókat nem lehet „fél kiflivel berúgatni”. Már a szervezet küszöbénél tart az ország. Ki lesz hajlandó elhinni a HZDS elnökének, hogy őszintén híve lett a nyugati orientációnak? Tegyük fel, hogy akik felvételünkről döntenek, készek lesznek feledni, annak idején miért fogalmazták meg Pozsony címére a diplomáciai tiltakozásokat. Fico most az Európai Unió szervezésének formáin fanyalog, és kioktatja az előkelő klub tagjait, hogy a szervezetnek úgymond nemzeti államok demokratikusan szervezett közösségeként kellene működnie. Szerepet tévesztett az ifjú titán; úgy tesz, mintha az EU diktatórikus szervezet lenne, és esedezne azért, hogy Szlovákiához csatlakozhassék. Most várjunk arra, hogy 7-8 év múlva Fico is bejelenti: meggondolta magát, mint Mečiar?