Fesztiválozó politikusok

Először a Szigeten szembesültem ezzel a kérdéssel a 2000-es évek elején, amikor lépten-nyomon kormánytagokba ütköztem. A legemlékezetesebb performansz Torgyán József nevéhez fűződik, aki az alkalomhoz kicsit sem illő fehér nadrág-zöld ing-fehér nyakkendő szettben vonult végig a nagyszínpad előtt a rekkenő hőségben, örömmel fényképezkedett félmeztelen, kakastaréjos punkokkal, virágkoszorús lányokkal, és néha felkiáltott, hogy „Hajrá, Fradi!” Nem vette észre, hogy a második Uhrin Benedeket látják benne a fiatalok, azért futnak oda közös fotóra, és soha nem szavaznának rá. De Lamperth Mónika akkori belügyminiszter is nagyot alakított, amikor a szitáló esőben külön, személyes esernyőhordozóval sétálgatott a Szigeten, a fotósok legnagyobb örömére. Rogán Antal és barátnője pedig büszkén közölték a riporterrel, hogy aznap kint is alszanak a Szigeten.

Már akkoriban akadtak olyan országgyűlési képviselők, akik a drogproblémáról vagy a biztonságos szexről adtak elő farmerben, lazán.

A trencséni Pohoda hamar átvette ezt a módit, bár eleinte ők még csak civil szervezeteket engedtek be a fesztiválra. Aztán jöttek az állami intézmények vezetői, majd a nekik szimpatikus politikusok, akik nemcsak sétálgattak és mosolyogtak a kamerába, hanem fel is szólalhattak az ifjúság előtt. Ezt sokan nehezményezték, és a szervezők hallgattak rájuk: hamarosan megszűntek az ilyen lájkvadász látogatások. Egy kivételt azonban tettek, nagyon helyesen: a mindenkori köztársasági elnöknek szabad a belépés.

Ivan Gašparovič nem használta ki ezt a lehetőséget, Andrej Kiska és Zuzana Čaputová viszont igen. Utóbbit idén úgy fogadta az ifjúság, mint egy rocksztárt. És ha valaki tényleg szeret egy fesztivált, akkor oda időzít valami nagy horderejű bejelentést, hogy a rendezvény neve összekapcsolódjon a fontos üzenettel. Čaputová is így tett, most már tudjuk, kit támogat a következő államfőválasztáson, amelyen ő nem vesz részt – köszöni, elege volt, amit meg is értek, hiszen egészen kétségbeejtő szituációkba keveredett önhibáján kívül az elmúlt években. Viszont személyében egy olyan államfőnk van még egy darabig, aki simán visszadobja a „lyukacsos” törvényjavaslatokat, önálló véleménye van, és azt ki is mondja, nem bólogató János vagy Katalin, aki csak dísznek ül az elnöki palotában.

Egyes fesztiválok ebben a vészterhes régióban – a politikai töltet miatt – nem is fesztiváloknak nevezik magukat, hanem nyári egyetemnek vagy nyári tábornak, és ott aztán zúdulhat a pártpolitika a fiatalok nyakába.

Ez azért veszélyes tendencia, mert egy-egy ilyen előadásra, beszélgetésre olyanok is elvetődnek, akik nem követik az ország ügyeinek alakulását, nem is igazán érdekli őket a politika, csak beülnek az árnyékos sátorba a nap elől, és meghallgatnak egy nyakkendős fi ckót, aki szépen beszél komoly dolgokról, mindenfélét megígér, kritizálja a jelenlegi áldatlan állapotokat, és biztosítja őket afelől, hogy ő majd másképp csinálja, ha lehetősége lesz rá. Megjegyzik a nevét. Felismerik a plakátokon. És legközelebb rá szavaznak.