Fenntartások – pontról pontra

A jegyzék szerint a magyar kedvezménytörvény minden területen kívüli hatályt tartalmazó elemét a nemzetközi joggal megegyezően ki kell iktatni a törvényből, s a törvény kínálta előnyöket és támogatásokat a magyar állam területére kell korlátozni. A jogszabály kínálta előnyöket és támogatásokat Szlovákia előzetes hozzájárulásával folyósítsák, mégpedig a magyar–szlovák alapszerződés keretébe iktatott kétoldalú egyezmény alapján. A kedvezmények gazdasági területeket nem, kizárólag kulturális és nyelvművelési területeket érinthetnek, és csakis oly módon, hogy senkit nem diszkriminálnak.

A Velencei Bizottság a magyar kedvezménytörvényt az elfogadható kisebbségvédelmi eszközök közé sorolta 2001. október 22-én kiadott elemzésében, de a két ország közötti szerződésen alapuló kisebbségvédelmi mechanizmust tartja a legfontosabbnak. „Az anyaállamok azonban kinyilvánították azon kívánságukat, hogy – párhuzamosan a vonatkozó nemzetközi együttműködés keretei között életre hívott fórumokkal – aktívabban és közvetlenebb módon szeretnének beavatkozni a nemzeti kisebbségeik érdekében (A Velencei Bizottság jelentése, p. 1).”

Több európai állam – köztük Szlovákia – rendelkezik olyan kedvezménytörvénnyel, amely a kedvezményeket nem korlátozza saját országa területére. A Velencei Bizottság jelentése több ilyen törvényt sorol fel, így a német és az olasz törvényt. A Bizottság szerint az a puszta tény, hogy egy adott jogszabály címzettjei külföldi állampolgárok, nem jelenti a területi szuverenitás elvének megsértését. Míg a szlovák törvény a külföldi státust élvező személyt a Szlovák Köztársaság területén részesíti támogatásokban és előnyökben, addig a magyar státustörvény legfontosabb célja a kisebbségi magyarok szülőföldjükön való boldogulásának elősegítése – támogatási rendszereken keresztül. A két törvény megszületését azonban mindkét ország más-más indokkal magyarázza (lásd a törvényeket és indoklásukat a www.cla.sk-n). Ez a fajta különbség – többek között – a külföldön élő szlovákság és a magyar kisebbség közötti tipológiai különbségekben rejlik.

Fontos kettéválasztani a magyar kedvezménytörvényt és megjegyezni a két fogalom – kedvezmény és támogatás – közötti különbséget: míg a kedvezmények (a magyarigazolvány kiváltása után) Magyarországon alanyi jogon járnak, addig a szülőföldön (Szlovákiában) járó juttatások pályázati úton nyerhetők el. Vagyis a magyarigazolvány kiváltása ebben az esetben nem jelent automatikus juttatást. A magyar törvényhozók így az általában elfogadott pályáztatási rendszert választották a támogatási rendszer kialakítására.

Nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely megszabná a kedvezmény jellegét, természetesen a kedvezmény folyósítása az adott állam jogszabályainak megfelelően zajlik. A szlovák törvények azonban nem szabályozzák a támogatások (kedvezmények) fajtáit. A Velencei Bizottság a kedvezmények jellegét elemezve a hatályban lévő kedvezménytörvényekből sorol fel a kulturális mellett oktatási, utazási, munkavállalási, vízumtámogatási kedvezményt, felmentést a tartózkodási engedély megszerzése alól, tulajdonszerzést, valamint az állampolgárság megszerzését. Nincs tudomásunk róla, hogy a Szlovák Köztársaságba érkező külföldi támogatásokat (melyek adományozója egy más állam, állami alap, alapítvány) előzetes engedélyezéshez vagy államközi szerződés megkötéséhez kötnék.

A Magyar Köztársaság diplomáciai kirendeltségei a magyarigazolvány kérelmezőinek etnikai eredetére vonatkozó információkat csak kivételes esetekben, akkor kérhetnének a magyar kisebbségi szervezetektől, ha ezeket már minden egyéb eszköz kimerítésével, más módon nem tudták megszerezni.

„A Velencei Bizottság szerint a kisebbségi szervezeteknek lehet ilyen szerepük, ha az anyaállam által kért pontos, jogszabályokban meghatározott és egyéb bizonyító erejű okiratok hiánya miatt szükséges információk megadására szorítkoznak, vagy nem kötelező erejű informális ajánlást tesznek az anyaállam konzuli hatóságai számára.” De elég, ha szemügyre vesszük a külföldi szlovákokról szóló törvény 2. §-ának 5. bekezdését, amely kimondja, hogy ha a kérvényező nem tudja igazolni szlovák nemzetiségét, eredetét a 4. bekezdés szerint, akkor ezt a hazájában működő szlovák szervezet tanúsításával is igazolhatja. És egyáltalán nem szerepel a törvényben, hogy ezt az igazolási formát csak rendkívüli esetben lehet alkalmazni.

Helytelen lenne, ha a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma létrehozná a magyarigazolványok kiadásába bevonható szervezetek jegyzékét, s az sem lenne helyénvaló, ha a jelzett (kisebbségi) szervezetek és a magyar külügyi tárca közti együttműködés rendjét szabályozná.

Bár a Velencei Bizottság szerint „az állam nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre”, a különböző egyesületek tájékoztatással szolgálhatnak e kritériumok tekintetében, az azokat alátámasztó hivatalos dokumentumok hiánya esetén. Mint említettük, hasonlóan rendelkezik a külföldi szlovákokról szóló törvény is. Ennek fényében nincs jogi akadálya, hogy a Magyar Külügyminisztérium létrehozza az együttműködő kisebbségi szervezetek listáját.

A magyarigazolvány alaki és tartalmi jellemzői nem lehetnek öszszetéveszthetők a személyazonosságot igazoló okmánnyal: csakis a legszükségesebb adatokat, így például a személy- és vezetéknevet, az állampolgárságot, a lakhelyet, a kézjegyet és az érvényesség időtartamát rögzítő adatokat tartalmazhatja, valamint azt, hogy a magyarigazolvány sem a személyi, sem az utazási okmányt nem helyettesítheti.

A magyarigazolvány a Velencei Bizottság ajánlása szerint csak a legszükségesebb adatokat tartalmazhatja, és nem lehet azokat személyi igazolványként, úti okmányként használni. A módosított törvény szövege megfelel a Velencei Bizottság elvárásainak. Az összehasonlítás kedvéért ez esetben is érdemes megnézni, hogy a külföldi szlovákokról szóló törvény alapján kiadott igazolvány mit is tartalmaz, de főleg azt, hogy külalakilag szinte öszszetévesztésig hasonlít az SZK által kiadott személyi igazolványhoz. A legégetőbb probléma a születési dátum feltüntetése, ezt a külföldi szlovák igazolvány is tartalmazza (4. § 1. bek.).

Fontos, hogy a kedvezménytörvény módosítása magába foglalja, hogy a magyarigazolvány csakis a Magyar Köztársaság területén, csakis a törvényben rögzített kedvezmények érvényesítésére alkalmazható.

A magyarigazolvány a Magyar Köztársaság területén érvényes kedvezmények igénybevételéhez használható, illetve a – jövőbeli – támogatások igénylésénél.

A nem magyar származású hozzátartozók ne kapjanak (hozzátartozói) magyarigazolványt és ne tartozzanak a törvény hatálya alá.

A módosított kedvezménytörvény hatálya akkor terjedhet ki nem magyar nemzetiségű együtt élő házastársukra és kiskorú gyermekeikre is, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik.

A tanuláshoz nyújtott anyagi támogatásokban személyek semmiképp se részesülhessenek, csakis a magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények, s azok is csak a támogatást befogadó állam (Szlovákia) engedélyével. Az utazási és szociális, gazdasági kedvezmények csak művelődési célokra legyenek felhasználhatók.

A Velencei Bizottság következtetése szerint „a kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és kultúra területén az anyaország annyiban biztosíthat kedvezményt, amennyiben ez a kulturális kapcsolatok erősítésének legitim célját követi, és e célhoz mérten arányos.” Vitatható, mennyiben kulturális jellegű támogatás az utazási kedvezmény. A magyar törvény módosított változatának indoklása a határon túli magyarok Magyarországgal és a magyar állampolgárokkal való kulturális és családi kapcsolatainak előmozdításával érvel. A kedvezmény kizárólag Magyarország területén vehető igénybe. A külföldi szlovákokról szóló törvény szintén nyújt utazási kedvezményt, igaz, a rokkantnyugdíjasok, illetve 70. életévüket betöltők számára.

A falusi turizmus és a hátrányos helyzetben levő kistérségek fejlesztését célzó törekvéseket a kedvezménytörvény ne támogassa, mert ennek nincs köze a kulturális identitás fejlesztéséhez.

A Velencei Bizottság kimondja, hogy „az oktatáson és kultúrán kívüli területeken kedvezményes bánásmód csak kivételes esetekben adható, amennyiben ez legitim célt követ, és a célhoz mérten arányos.” A fenti tevékenységet olyan szervezetek végzik Szlovákiában, amelyek a magyar nemzeti közösségek azonosságtudatának, anyanyelvének, kultúrájának megőrzését segítik elő.

A nem Magyarország területén működő szervezetek csak akkor kaphassanak segítséget a magyar államtól, „ha ezek a szervezetek az otthonukként szolgáló állam jogrendjével összhangban a kulturális párbeszédet és a kölcsönös megértést szolgálják”.

Ha ezek a szervezetek nem a fent említett célt szolgálják, úgy a szlovák belügymisztériumnak nem állt volna módjában bejegyezni őket. S ha a működésük folyamán törvénysértést követnek el, ennek orvoslására megvannak a hatályos törvényi lehetőségek, melyekkel egy államnak kötelezően élni kell.

Konklúzió helyett

A kisebbségvédelmet illetően a szlovák kormány által favorizált kétoldalú szerződésekről a Velencei Bizottság megállapítja, hogy „a szerződéses megközelítés hatékonyságát aláaknázhatja, ha azokat nem jóhiszeműen és az államok közötti jószomszédi kapcsolatok alapelvének fényében értelmeznék és hajtanák végre”. Itt meg kell jegyezni, hogy az 1995-ben aláírt szlovák– magyar alapszerződés alapján 1999-ben létrejött 11 vegyes bizottság mindösszesen három ülése alatt elfogadott 38 határozatának végrehajtásáról nincs adat. Az alapszerződés kiértékelése bilaterális, és-vagy kormányszinten eddig elmaradt. Nem hivatalos adatok és a jegyzőkönyvek szerint azonban a már elfogadott határozatok végrehajtása elmarad a határozatban foglaltaktól.