Féljünk az oroszoktól?

A hazai cégek magánosítási folyamata eddig is számos problémát vetett fel, elsősorban az átláthatóság, a vételár, az esetleges részrehajlás okoz(ott) fejtörést. A Transpetrol kőolajszállító privatizálása kapcsán új nézőpont bukkant fel, ez pedig az ország geopolitikai érdeke. Miután a privatizációs bizottság úgy döntött, a hazai Slovnaft és az orosz Jukosz olajtársaság közül az utóbbit találja érdemesnek arra, hogy a Transpetrol kisebbségi részesedését megszerezze, szakértői, politikusi körökből rosszalló vélekedések kaptak szárnyra. Szerintük a Jukosz növeli az orosz befolyást térségünkben, ráadásul a kulcsfontosságú energiahordozó terén még inkább elkötelezzük magunkat az orosz források mellett, ami ellentmond stratégiai célkitűzéseinknek. Az EU előírásai szerint ugyanis 2017-re el kell érnünk, hogy energiaimportunk legfeljebb 30 százaléka származzon egyetlen országból. Márpedig ha a kormány ma megerősíti a privatizációs bizottság döntését és a Jukosz mellett dönt, akkor a bírálók szerint tovább nő az orosz befolyás. „A Slovnaft politikai ügyet csinált a Transpetrol privatizációjából, miközben az oroszellenes érvek használatától sem riad vissza” – nyilatkozta tegnap Hugo Erikssen, a Jukosz külkapcsolatokért felelős igazgatója. Szerinte az orosz cég nem fog beavatkozni a szlovák geopolitikába, s támogatni fogja az ország uniós és NATO-csatlakozását is.

Ha figyelembe vesszük a jelenlegi infrastrukturális adottságainkat, akkor kiviláglik: a gyakorlatilag használaton kívüli Adria vezetéken kívül csak a Barátság vezeték révén juthat hozzánk kőolaj, márpedig ezen keresztül orosz energiahordozó áramlik. Ha valóban függetlenedni próbálunk, akkor a több lábon állást a következőképpen kellene megoldani: építsünk vezetékrendszert Pozsony és az osztrák Schwechat között. A csehek már ezt is megoldották, ők a német energiaellátó-rendszerre kötődtek rá. Az oroszellenesség – ismerve a közelmúltat – némileg érthető, ám nem árt tudatosítani, hogy a Jukosz az évek múltával egyre kevésbé orosz. Értékpapírjaival többek között New Yorkban kereskednek, csúcsvezetői között svédek, angolok, amerikaiak vannak. Vagyis nemcsak a pénznek nincs szaga, hanem egyre inkább az olajnak sincs nemzetisége.