Felfedték lapjaikat Kiska ellenfelei

Sajnos, az elnök diszkreditálását célzó próbálkozások folytatása felfedi a motivációkat: elriasztani Kiskát az ismételt elnökjelöltségtől. Mert így áll a dolog: az elnök nyugalomban befejezheti a ciklusát, vagy a már bemutatott meghurcolások árán tovább próbálkozhat kultiválni Szlovákiát, és tenni valamit azért, hogy változzanak a viszonyok az országban. Egy láthatatlan, de jól ismert személy arra inti, hogy ha az utóbbi utat választja, bizony nehéz dolga lesz.Persze, a nyilvánosság nagy része azt akarná, hogy Kiska vegye fel a kesztyűt. Hogy harcoljon érte. Helyzetét gyakran hasonlítják Michal Kováčéhoz. Csakhogy, bár az első köztársasági elnöknek kicsit nagyobb kaliberű „kellemetlenségeket” kellett megélnie, volt mögötte valami, ami Kiskánál kiányzik: egy politikai erő, amely vele együtt készen állt a Mečiar elleni politikai küzdelemre. Igaz, hogy a kezdetben ez az erő nem volt egységes s túl meggyőző sem, de reális volt: a kereszténydemokratákból, liberálisokból, magyarokból, sőt a baloldaliakból álló politikai erő végül 1998-ban tényleg legyőzte Mečiart.  Ha én lennék az elnök, Matovičot, de elsősorban Sulíkot látva azt mondanám magamnak, hogy ilyen csapattársakkal nincs értelme ennek a meccsnek. De Kotlebára tekintve talán erkölcsi felelősséget éreznék az iránt, hogy ne adjam fel. Szerencsére a jelenlegi hatalom senkit sem rabolt el, pláne az elnök környezetéből. Elrabolta viszont az egész államot, elvette a polgároktól, s most saját vagyonaként kezeli. A Kiska-ügyben is az a tét, hogy ez továbbra is így marad-e. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája