Fázós verebek

Az első emeleti egyszobás lakás ablakpárkányán néha százával zenebonáltak a verebek. Márta néni birodalmának alattvalói és részei ők. Reggel hétkor menetrend szerint érkeztek, a gondosan kikészített eleséget csirregve-cserregve felcsipegették, aztán békésen elhelyezkedtek a ház előtti nyírfa télen is védelmet adó ágai között. Kedden reggel méltatlankodó csiviteléssel kellett tudomásul vennie a verébhadnak, hogy nincs eleség. Csönd van a kis lakásban, nem szól a rádió, az ősz kis asszony nem tipeg ott a meghitt bútorok között. Márta néni kedden reggel fél hétkor indult az üzletbe. A hó sűrűn pilinkélt, a botocskát, amelyre fáradt kis tagjait támasztotta ilyen időben, nem találta hirtelen szegény. Bot nélkül indult hát a boltba. Fél kenyérért, húsz deka felvágottért, egy csomag hajdinért, két doboz joghurtért. A felvágott fele a cicué, „aki” ilyenkor, kora reggel még néhai férje, Károly kedvenc zöld karosszékében szundikált békésen, álmában friss egereket kergetve. A vén cicus azonban pillanatok alatt éhesen nyávogó, az éhenhalást színészi mesteri fokon eljátszó hősszerelmessé vált akkor, amikor meghallotta az ajtóban a zár csikordulását. Ez a kedd reggel másképpen alakult. A friss hó alatt lapuló tenyérnyi jégfolton elcsúszott Márta néni. Napok múltán ébredt csak, fura állványok, függönyök és fehér párnák között. Fáradt mosolyú nővérke igazgatta mellette a szomszédos ágyat. Annak a gazdája pár órája ment el olyan világba, ahol már nem kell hozzájárulást fizetnie sem az ágyhasználatért, sem a felettébb diétás kosztért. Márti néni cserepes ajkain két szót bírt csupán kipréselni: „Cicu. Verebek.” Aztán visszazuhant egy fényes, homályos világba. Látta magát, ahogy otthonában sürög-forog, halkocsonyát készít éppen, meg mézest süt. Néhai Károlya fess és pirospozsgás férfiként faragja a karácsonyfát, és éppen azon évődik vele, hogy sikerül-e a pontyot egyetlen ütéssel a halak szebb világába küldenie. A cicu az ablakhoz nyomja a pofikáját, nézi a sürgölődő házmestert, amint havat seper és morog a verebekre. Kismacska még csak, dorombolva, botladozást okozva mászkál egész nap a lakásban, és olyan kis pofa, hogy csak szeretni lehet még akkor is, amikor a mama csipketerítőjét szedi éppen cafrangokra.

A szomszédok napokig kergették még az éhes verebeket a ház elől. Cicut műanyag zsákban dobták ki a konténerbe, miután a rokonok kinyitották a lakást. Márti néni temetésén ott voltak vagy harmincan. Míg a pap beszélt, egy hadseregnyi veréb költözött irtózatos csiviteléssel a temető orgonabokrai közé.