Fasizmus 2014

Tény hogy a szélsőjobb jelen volt a kijevi Majdanon zajló tüntetéseken és az új kormány profitál a szélsőjobbos milíciák önszerveződéséből, összességében azonban úgy az elnökválasztási eredmények, mint az azóta megalakult kormány összetétele azt mutatja, hogy korántsem a szélsőségesek előretöréséről, hanem inkább az oroszbarát oligarchák visszaszorulásáról lehet beszámolni.

Mindeközben éppen az orosz kormány az, amely az európai közbeszédben gyakran fasisztázott szélsőjobbos erőkkel játszik össze, Franciaországtól Magyarországig. Egyre inkább napvilágra kerül Moszkva szélsőjobbos hálózatrendszere – épp az ukrán események által keltett érdeklődés okán –, de teljes mélysége és szélessége még ma sem világos. Ami viszont látszik, az az, hogy a magukat nemzeti radikálisnak gondoló pártok és médiumok sorozatosan és kritika nélkül veszik át az orosz állami tájékoztatást, és egyértelműen a Moszkva-barát orosz szakadárok mellett foglalnak állást a konfliktusban.

Itt válik igazán izgalmassá a szlovák nemzeti felkelés (SNP) közelgő emléknapja – hiszen az mindenekelőtt a fasizmus elleni harc ünnepe. Na de, hogy melyik fasiszták ellen, az minden korábbinál izgalmasabb. A tradicionális értelmezés szerint egy oroszbarát, balos ünnepről van szó, melyben a mitizált szlovák nép egyfajta pánszláv keretben, a németek ellenében jelent meg 1944-ben. Ma ez az értelmezés két ellentétes iskolának adta át a terepet.

A tradicionális szemlélet egyfajta meghosszabbításaként a sznf ma értelmezhető az ukrán fasizmus elleni harc ideológiai előképeként. Ezzel két probléma van: egyrészt az ukrán kormány ma nem jobboldalibb az orosznál (gondoljunk csak a homoszexuálisokkal szembeni moszkvai közpolitikára), másrészt az ukránok maguk is szlávok. Így balos, pánszláv ünnep helyett már csak a ruszofil marad. Talán ennek okán hívta meg a távozó Gašparovič elnök, egyfajta utolsó „szívességként” Vlagyimír Putyin orosz elnökök, utódja „legnagyobb örömére”.

A másik, ezzel ellentétes értelmezés viszont a sznf-t a megszállók ellen, a saját önrendelkezésért folytatott harcként írja le. Ebben a sémában épp az orosz megszállás ellen folytatott ukrán küzdelem válik a felkelés hagyományának örökösévé, és a jobbos Oroszország a fasiszta hagyomány megtestesítőjévé. Na persze a szovjet hagyomány egyenes ági folytatójának tekinthető orosz állam ilyen formájú átértelmezése – hősből főellenséggé – nem egyszerű és problémamentes.

Itt tart ma a sznf értelmezése, azé az ünnepé, amely – hasonlóan talán az összes közép-európai ünnephez – a tanulságok levonása, a hagyományok éltetése és az önreflexió helyett mítoszépítésre és ceremóniákra inspirálja az eliteket és a közbeszédet. Talán az idei megemlékezés kicsit más lehet, épp a fenti értelmezési zavarok miatt arra késztetve Szlovákia lakóit, hogy értelmesebb, a mai valósághoz is szóló viszonyt építsenek ki az állam egyik legnagyobb, de minden bizonnyal egyik leginkább félremagyarázott ünnepéhez.