Falunapok, hazai faktorral

Annak külön örülök, hogy a szervezők már nemcsak magyarországi vendégeket hívnak, hanem a hazaiakat is egyre többet szerepeltetik. Míg azonban az előbbiek műsorára özönlik a nép, s a falunap ennek következtében szinte kistérségi fesztivállá alakul, sajnos a hazai szereplők sokakat hidegen hagynak. Persze, mondhatjuk, hogy ők általában napközben szerepelnek, amikor még sok a munka otthon, meg meleg is van, meg lehet, hogy már látták őket máskor. De akkor is sajnálom, hogy vannak, akiknek egyébként kitűnő műsorát a szülőkön és a családtagokon kívül csupán néhány, a helyszínen kolbászfogyasztás céljából, tehát tulajdonképpen nem tudatosan, hanem csak véletlenül jelenlevő tiszteli meg. Persze értük is hála és köszönet, mert éppenséggel szedhetnék a sátorfájukat, mint egy mellettem ülő negyvenes pár. Nem tetszik a műsor? Á, ezek csak gyerekek, mondják. De utána lesznek felnőttek, arra visszajönnek? Csak legyintettek. Nem, ezek csak itteniek, majd este jönnek az XX koncertjére. Az hova valósi, kíváncsiskodtam. Döbbenten néztek rám. Hát magyarországi! Maga nem ismeri XX-et?!! Tudja, az X-Faktorból! Az valaki! A nők is imádják! És szabályosan felmondták az életrajzát. Tényleg nem tudtam, ki XX. De maradtam a koncertjére, s mondhatom, tetszett. Főleg az XX. De a hangja is, a kisugárzása, és a zene. Demjén, Sinatra, Louis Armstrong és más ismert fülbemászó dalok, amikkel nem lehet nem sikeresnek lenni. Sőt, amikor sikoltozások közepette műsor közben lejött a színpadról, az én padomon állt meg, közvetlenül mellettem, a fejem fölött tornyosulva énekelt vagy öt percig, s vaktában háromszor is kezet adott. Erre mondják, hogy annak van szerencséje, aki meg sem érdemli (mármint nekem). Ritkán tévézek, így nem tudtam, kicsoda XX. Mint ahogyan a délutáni szereplőket sem ismertem. Persze ők nem szerepel(het)nek a tévében, nem celebek. (Bezzeg ha megírná a bulvár, hogy a dercsikai asszonykórus tagjai milyen márkájú rúzst használnak és kinek a kedvéért!) De attól még őket is megtisztelhetjük a figyelmünkkel. S ki tudja, talán megszeretjük őket.