Ezért nem döntöttek

Hogy pontosan miért nem volt legalább hét alkotmánybíró, aki vagy az egyik, vagy a másik véleményt támogatta volna, nem derült ki. Lehet ez akár egyfajta bosszú is. Ha Andrej Kiska kinevezte volna a smeres kormánytöbbség által korábban megválasztott alkotmánybírókat, talán született volna döntés. Ám valószínűleg ezek a bírók sem kaszálták volna el a törvényt, sőt, szinte biztosan a kormány mellé álltak volna. Azt hinni, hogy majd az Alkotmánybíróság száll szembe ezzel a törvénnyel, hiú ábránd volt. Annak ellenére, hogy egyetlen ember sem mondott le önként és dalolva szlovák állampolgárságáról, valószínűsíthette, hogy ez fog vele történni, ha felvesz mellé egy másikat. Innen kezdve ez már inkább lett politikai kérdés, mint alkotmányos. Bár korábban a szlovák jogrendtől nem volt idegen a kettős állampolgárság, a Smer és csatlósai által megszavazott ellentörvény természetesen ellenünk, magyarok ellen irányult, de az adott helyzetben számolni kellett vele, hogy ilyen válaszreakció érkezik a magyar törvényre. Nyilván tudta ezt a magyar kormány is, számolt is ezzel, és az előrelátható veszteségek kategóriájába helyezte.

Robert Fico és Orbán Viktor az elmúlt években számtalan alkalommal találkozott, s mindketten megértették, hogy ebben a témában nem tudják legyőzni a másikat, így egyfajta csendes egyezség születhetett. Mindenki úgy csinál, mintha foglalkozna a problémával, Szlovákiában a belügyminisztérium készít évek óta valamit, Magyarországon pedig Semjén Zsolt nyugtat meg bennünket időnként, hogy a magyar kormány mennyire aggódik. Valójában a magyar kormány is teljesen tisztában van azzal, hogy nincs semmilyen ellenszer a szlovák fél ellenlépésére. Sem Magyarországon, sem Szlovákiában, de az EU szintjén sem. Mivel az állampolgárság kérdése minden ország belügye, így nem szólnak bele. Az sem gond, ha valamelyik országban pénzért lehet állampolgárságot venni, csak ne zavarják ezzel egy másik állam köreit.

A kettős állampolgárság sok százezer magyar számára rettentően fontos döntés volt, mind morális, mind technikai szempontból. Ám nem univerzális megoldás, sőt törékeny. Szlovákia aktuális kormánya és parlamenti kormánytöbbsége, és most már az Alkotmánybírósága is megmutatta, hogyan lehetetleníthetik el az egész dolgot. Természetesen lehet még folytatás, politikai témaként még egy ideig nálunk és Magyarországon is jelen lesz, de pozitív megoldást nem nagyon várhatunk.

Nemzetközi fórumokon is foglalkozhatnak a témával, de hiú ábránd azt várni, hogy valaki kívülről fogja rákényszeríteni Szlovákiára az akaratát. Amíg az országban a politikai többség számára megfelelő lesz ez a helyzet, marad ez a helyzet. Szomorú tény, de el kell fogadni, hogy aztán a reális helyzetet megértve lehessen továbblépni.