Ez-az az anyanyelvről

„Predstav si, že jön, kiabál, hogy toto, hento, hogy otthon kell lennem húsvétkor, ako si to predstavujem, že chcem íst k nagymame, tudod, jönnek a locsolók, aztán nem találnak otthon, de én mondom, hogy igenis elbiciklizek hozzá, és ott leszek egész hétvégén.” Két tini ül mögöttem a buszon, Rozsnyón szálltak fel, és mondják szakadatlan, méghozzá egyszerre két nyelven. A másik azt válaszolja, hogy „vieš, aj u nás býva rušno na veľkú noc, Gabo vlani prišiel, de olyan részeg volt, hogy a kerítésen át akart bejönni, majdnem összetörte magát, a starenky meg tudod, klebetia po celej dedine.” A két tizennégy év körüli lányka mindkét nyelvet akcentus nélkül beszéli, körülbelül ugyanazon a szinten, azaz még csak nem is egyik a másik kedvéért vált szlovákra, egyszerűen így jön a szájukra a szó. Döbbenten fülelek, igyekszem megállapítani, melyik lehet az anyanyelvük, de a feladat túl nehéz. Amúgy szokványos tinidiskurzust hallok, sorozatokról, zenekarokról, sztárok magánéletéről, srácokról, meg persze a közelgő húsvéti ünnepekről. Randa újságírószokás buszon hallgatózni, fut át az agyamon, de a következő pillanatban már arra gondolok, hogy megálljatok csak, prísahám bohu, megírlak benneteket, kiscsajok, hadd üvöltsenek a nyelvművelők, hadd tépjék a hajukat. Ki tudja, vajon „megmenthetőek-e” még ezek ketten, és vajon tudatosítják-e, hogy valami megengedhetetlen történik velük. Tornaljához közeledve öltözködni, mozgolódni kezdenek, én meg jegyzetelek buzgón, mert ilyen nyelvi vegyes felvágottat még nem hallottam. Keresgélek, mivel nyugtathatnám meg lelkiismeretemet. Van nálam egy Élet és Irodalom, nagy kincs, negyven-valahány koronáért járatom. Ezt esetleg a kezükbe nyomhatnám leszálláskor. Ki tudja, hogyan fogadnák a kissé tolakodó gesztust. Valószínűleg nem lendítenék a helyzetükön, én meg csak rosszul járnék, mert éppen nekik köszönhetően egész úton alig olvastam bele. Hagyom őket leszállni úgy, hogy meg sem kísérlek semmit. „Pozor na batožinu, nehogy itt hagyjunk valamit, a múltkor is a buszon maradt a papierové vreckovky, a taká som bola nachladnutá, hogy csak úgy szipogtam egész úton.” Nem túlzok, pontosan jegyeztem fel az elhangzottakat, és napokig nem tértem magamhoz. Nagy a baj. Tenni kellene valamit.

Szóljon, akinek van ötlete...