Exkluzív interjú Mádl Ferenccel

Magyarország köztársasági elnöke csütörtökön először látogatott hivatalosan Szlovákiába. Háromnapos útja során több szlovákiai közéleti méltósággal tárgyalt, Pozsonyban tíz, Kassán két szlovákiai személyiséget tüntetett ki. Erről és a státustörvényről beszélgettünk Mádl Ferenc köztársasági elnökkel.

Nem mindennapos dolog, hogy szlovákiai állampolgárokat magyar állami kitüntetésben részesítsenek. Milyen jelentősége, üzenete van ennek?

A szlovákiai magyar és szlovák értelmiséget szeretnénk segíteni abban, hogy jobban megértsék egymás kultúráját, nyelvét, hogy becsüljék egymás kulturális értékeit, és ezáltal kölcsönösen örömet szerezzenek egymásnak. Az ellentéteket fel kell oldani, mert ezek előbb vagy utóbb elfajulnának. A sajtó és a politikai körök gyakran rájátszanak a nemzetiségi és a kulturális identitás különbözőségére, ami soha nem tett jót. A kitüntetéssel azoknak a hitét, meggyőződését akartuk erősíteni, akik őszintén hisznek a felebaráti szeretetben, egymás megbecsülésében és abban, hogy ez európai, erkölcsi érték. Inkább szimbolikus jelentőséggel bír, hogy tíz ember állami kitüntetést kapott, hiszen közel egymillió magyar és ötmillió szlovák él itt közösen, egymás mellett.

Nem jelenti-e ez a kitüntetés azt is, hogy ön, elnök úr, szívén viseli a szlovákiai magyarság sorsát?

Ezt is lehet mondani. Minden kisebbség szükségszerűen - pszichológiailag, etikailag, emberileg - a többségi nemzethez képest rosszabb helyzetben érzi magát. A félelem erre nem jó kifejezés. Ehhez az érzéshez a történelmi sérelmek is hozzájárulnak, gondoljunk csak a kitelepítésre. Erre Magyarországon is volt példa, tőlünk a németeket telepítették ki. Magam is németek lakta vidékről származom, és a kitelepítettek többsége nem volt bűnös, ártatlan emberek voltak. Hosszú évtizedekig félelemben éltek, mert nyelvüket, identitásukat még ha akarták, sem tudták volna megőrizni. És a történelmi körülmények rossz emlékekként továbbélnek a családokban. Ma már erről nincs szó, vagy ha igen, csak kis mértékben. Talán az idősebbekben él az aggály, hogy megőrizhetik-e identitásukat, hogy az unokájuk az óvodától az egyetemig az anyanyelvén tanulhat-e. Ilyen aggódás lehet bennem is. A kisebbségben élők nehezebb helyzetét oldani kell, hogy jól érezzék magukat, ne féljenek, higgyenek abban, hogy a többi emberrel egyenrangúak.

Az egységesülő Európában, globalizálódó világunkban az identitástudat megőrzése már bennünket sem csak szlovák-magyar, hanem európai viszonylatban is érint, amire ön többször rámutatott.

Európára jellemző a kis nemzeti közösségek tarkasága, sokasága. Az identitástudat megőrzésének kérdésével az európai intézmények is szembesülnek. Az Európai Unió és az Európa Tanács különböző egyezményekkel, programokkal megpróbál speciális védelmet biztosítani a kis nyelveknek. Gondoljunk a csángó nyelvre. Romániában egyszerűen letagadták a létét, sem az egyházban, sem az oktatásban nem használhatták, megtagadták a csángó nyelv sajátos magyar voltát. A csángók nem tehetnek arról, hogy magyarnak születtek. Az Európa Tanács határozata szerint a csángó egyike a kis nyelveknek, melyet mint kulturális értéket védeni kell. Ez újdonság. És a csángók megkönnyebbültek, mert mostanáig nem vallhatták meg identitásukat.

A státustörvény is a magyar azonosságtudat erősítését célozza. Szlovákiában Jozef Migaš házelnök kritizálta legerősebben a jogszabályt. A vele folytatott tárgyalások során mivel próbálta eloszlatni aggályait, lefegyverezni őt?

Nem hiszem, hogy lefegyvereztem őt. Nagyon kulturáltan és finoman, de elég határozottan elmondta az aggodalmát, hogy a törvény milyen fenntartásokat okoz a szlovák politikai gondolkodásban. Érdekes, nem is szlovák népet, embereket, hanem poltikai gondolkodást említett. Elmondta, hogy tanácskozott román kollégájával, akivel hasonló véleményt fogalmaztak meg. Erre azt válaszoltam, a félelmek egyik oka az lehet, hogy nem ismerik jól ezt a törvényt, sem a célját, sem a rendelkezéseit. Mert a törvény egyedüli célja: javítani a kisebbségi magyarság helyzetét. A magyarok életét szeretnénk könnyebbé, az embereket pedig boldogabbá tenni a szülőföldjükön úgy, hogy magyarnak érezhessék magukat, ne kelljen feladniuk nyelvüket, kultúrájukat.

Migaš úr ezt megértette, elfogadta?

Nem mondta, hogy nagyszerű, amit mondtam, de nem is vitatta, ahogyan azt sem, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács ismételten kinyilvánította: a státustörvény nincs ellentétben a nemzetközi jogi dokumentumokkal. Kezdetben az európai intézményeknek is fenntartásaik voltak, mert nem ismerték a törvényt, csak annak a sajtóból ismert változatát. A szlovák parlament elnöke azt sem vitatta, hogy Szlovákiának is van ilyen törvénye, mely bizonyos értelemben szigorúbb a magyarnál. Nemzetiségi, származási alapon nyújt kedvezményeket a külföldön élő szlovákoknak, ami elég kemény dolog, ezzel szemben a magyar törvény az identitás szabad megvallása alapján nyújt kedvezményeket. Tehát aki azt mondja: én magyarnak érzem magam, szeretnék ilyen és ilyen támogatásban részesülni ilyen és ilyen utakon, ha lehet. Nos, ez a megfogalmazás sokkal enyhébb és liberálisabb. Úgy tűnik, alaposan ismeri a külföldi szlovákokról szóló törvényt. Mielőtt Szlovákiába indultam, elolvastam. Komolyan el kellene beszélgetni egymással, és kiderülne, hogy mindenki jót akart.

A szeptember 11-i tragikus események az egész világot megváltoztatták. Egyszerű emberként, de egy NATO-tagország köztársasági elnökeként is hogyan fogadta ezt a tragédiát?

Olyan veszély, láthatatlan ellenség jelent meg a világban, mely az alapvető emberi értékekre tör. Magyarország NATO-nak, és támogatja az Amerika által kezdeményezett akciót. Cselekedni kell, szolidaritást kell vállalni a kialakult nemzetközi koalícióval.

A konfliktus okait, hátterét elemezve többen úgy fogalmaztak: a jó és a gonosz küzdelme folyik. Ön derűlátó? Ön szerint lesz ez a világ jobb is?

Valahogy jobbá kell tenni a világot, a globalizáció pozitív hatásait kellene az emberiségnek keresnie, a negatívokat pedig csökkentenie. Ez nagyon összetett folyamat, melyben a társadalomtudománynak, az etikus gondolkozásnak, a nemzetközi és a gazdaságpolitikai együttműködésnek is fontos szerepe van. Fontos, hogy ezen a téren megváltozzon a világ, de ez nem lehet mentség a vandál pusztításokra. Bízom benne, hogy sikerül felszámolni a terroristák hálózatát, sikerül legyőzni a gonoszt.