Európa mint vízió

Szlovákia az eurózónához való csatlakozása óta már nemcsak az európai keletnek, hanem az európai északnak is részét képezi: azaz, végre egyszer azokkal van egy csoportban, akiknek jobban megy. A sikertörténet egyik kulcsa Szlovákia euroatlanti orientációja, amely a mečiarizmus elutasításának politikájából született, a 2002-es választásokon újra lakossági legitimációt kapott, és ezt a jobboldalt váltó első Fico-kormány sem kérdőjelezte meg.

Mára ez az euroatlanti elhivatottság került veszélybe, méghozzá egyszerre kívülről és belülről. A külső veszély a Fico-kormány külpolitikája. Ha van kormány Európában, amely még az orosz ügyleteibe belebonyolódó Orbán-kormánynál is lanyhábban reagált arra, hogy a szomszédban háború van, az a Fico-kormány. Nyilvánvaló, hogy a kabinet nem akar „rosszban lenni” az oroszokkal, és az is nyilvánvaló, hogy Moszkva ezt érzékeli is. Ennek hosszú távon súlyos következményei lehetnek: egyrészt az EU magjához integrálódó Szlovákia keleti nyitása, majd visszasüppedése a kompország-pozícióba (például orosz nagybefektetések révén), másrészt pedig az elmúlt évtizedben fokozatosan európaibbá váló szlovák baloldal visszafordulása a ma autoriter Kelet felé.

A belső veszélyt a feléledő agresszív jobboldali konzervativizmus jelenti. Tragikus fejlemény, hogy ma Szlovákiában a liberálisabb(!) politikai oldal az, amely a homoszexuálisok zrikálásával próbál szavazatokat nyerni. Ha ez pusztán „a” keresztény párt magánakciója lenne, akkor lehetne legyinteni, de nem erről van szó: a politikai jobbot áthatja a látens intolerancia, legyen szó homoszexuálisokról, romákról, magyarokról/szlovákokról, muszlimokról. A Dzurinda-éra európai értékválasztásai halványodni látszanak a konzervatív riogatás és moralizálás nyomása alatt.

Ezt a kettős veszélyt mi sem jeleníti meg jobban, mint a Smer és a KDH óvatos, lassú, mostanra beérő közeledése. A Smer–KDH kiegyezés mindkét félben a legrosszabb tendenciákat erősíti fel: a Smerben a konzervativizmust, a KDH-ban az autoritarianizmust. A két párt szavazóbázisának kompatibilitása pedig egy potenciálisan stabilizálódó, nyertes választói tömböt is hozzá tud rendelni ehhez az egységfronthoz, egy keresztény-konzervatív (ez esetben intoleráns-nacionalista) mázzal bevonva.

A szlovák politikai szféra többi pártjának ehhez a formálódó maghoz képest kell újrapozícionálnia magát. Megértenie és megértetnie a szavazókkal is az elmúlt tizenöt év történetét. Hogy nem a muszlim invázió legendája, a buzizás, az oroszoknak való udvarlás és a jogtiprás tolerálása az, ami előre vitt bennünket. Hanem ennek ellenkezője: az európai orientáció, ami ma befelé egy toleráns ország víziójában, kifelé az emberi jogok védelmében és az európai összetartásban nyilvánul meg. Ha ettől elfordulunk, megint elvesztünk.