Európa a merénylet után

Bár a madridi és a londoni merénylet után viszonylagos nyugalmat élhetett meg Európa az iszlám fundamentalista terrort tekintve, de volt előzménye a Charlie Hebdo elleni támadásnak. A karácsonyi vásáron Nantesban és Dijonban is Allah Akbar felkiáltással támadtak járókelőkre. Nemrég a brüsszeli zsidó múzeumnál is egy francia állampolgár, Mehdi Nemmouche lövöldözött, négy halottat hagyva maga mögött. Marseille-ben kapták el, kapcsolatban állt az Iszlám Állammal. A The Economist statisztikája szerint az európai országok közül Franciaországból ment a legtöbb külföldi harcos a Közel-Keletre, összesen 700. Más szakértők a számot már 1000-re teszik.  A dániai Mohamed-prófétás karikatúra után nagykövetségeket gyújtottak fel, és persze amerikai zászlókat is égettek, hiszen az mindig kell. Decemberben Sydneyben egy csokoládéboltban szedett túszokat egy fundamentalista támadó, két halott; októberben pedig az ottawai parlamentben rendezett ámokfutást egy őrült moszlim. Egy szó mint száz, a mostani merénylet nem a semmiből tört ránk.  A Charlie Hebdo elleni merénylet egyes elemeiben aggasztóan újszerű. Katonailag kiképzett merénylők, nem öngyilkos robbantók hajtották végre. Nyugat-európai gyerekekből nehezebb öngyilkos merénylőt faragni. Nem a tömegben robbantottak, hanem konkrét célpontot támadtak, de ennyi erővel sokkal több embert megölhettek volna bármelyik pályaudvaron. A merénylők alighanem vannak annyira fanatikusok, hogy elhiszik, a próféta védelmében küldték őket a szerkesztőség ellen, de a felfegyverzőik azt is számításba vehették, hogy egy lapnál mészárolni a legnagyobb nyilvánosságot biztosító dolog.  A legaggasztóbb, hogy egyre több jel szerint az al-Kaida feltámadásáról van szó. Az Iszlám Állam támadásokra buzdította a Nyugaton élő muszlimokat, de magányos merénylőkről volt szó (mint például az ausztrál csokiboltban). Ehhez képest most Párizsban a 2001-es merényletek előkészítettsége és szervezettsége köszönt vissza. Az Iszlám Állam Európában eddig ilyet nem mutatott, az al-Kaida annál inkább. A vallási fundamentalizmustól fűtött terrorizmus új hullámával állunk szemben, de az elkövetőket a racionalitás, a hideg számítás és tervezés jellemzi. Egy szemtanú szerint a terroristák azt kiabálták, hogy a jemeni al-Kaidához tartoznak. Az al-Kaida propagandaújságja, az Inspiráció nemrég a Charlie Hebdo főszerkesztőjét is célpontként nevezte meg (a „Napi egy golyó a hitetlent távol tartja” rovatban). Egyelőre mindez a nyugat-európai országok bajának tűnik, de ne legyenek illúzióink. Eljöhet a pillanat, hogy nyíltan állást kell foglalni, és onnantól bárki felkerülhet a célpontok listájára. És ha a francia vagy brit szolgálatoknak nem sikerült megakadályozni egyes merényleteket, akkor bele se gondoljunk, hogy a kelet-európai országok hogyan állnák ki ezt a próbát.