És az kinek lenne jó?

Az interjúk a kilencvenes évek vége felé készültek, s kiérződik belőlük, hogy az alanyok elégedetlenek a rendszerváltás óta eltelt időszakkal. Mintha nem ezt várták volna. Néhányuk ki is mondja, hogy valójában maguk sem tudták, mi fog következni. Mármint a szabadságon kívül. Érdekes, hogy a köpönyegforgatással sem számoltak, holott már tapasztalták, mi az, hatvannyolcban, amikor sok „harcostárs”, egyszer csak átvedlett normalizátorrá, s szemrebbenés nélkül az utcára taszította őket. Ennyire naivak voltak? Most már látják, hogy a társadalom még nem volt felkészülve erre se, meg arra se, mondják. De fel lehet-e készülni egy ekkora változásra? Én azt gondolom, nem.

Ekkor csörög a telefon. Egy ismerősöm, az SaS nagy drukkere, magyar ember, azt kérdezi, megyek-e én is tüntetni a Bonaparte elé. Nem. De te szereted a szép házakat, próbálkozik. Igen, de inkább a lakásbelsők érdekelnek, mondom. Aztán jön egy csavar: akkor te a Kaliňák mellett vagy, akkor smeres lettél, betojtál – mondja. Hogy én kire szavaztam, és mit gondolok erről az emberről, válaszolom, azt én már megírtam az Új Szóban – itt közbevág, hogy ki olvassa azt –, szóval az Új Szóban, amit a legújabb Fórumos felmérés szerint az utóbbi két hétben durván számolva 200 ezer felnőtt magyar olvasott. S mivel ezt a saját nevemmel teszem, szerintem nem ér kevesebbet, mint anonimként egy tömegben csápolni. Ekkor kedvetlenül elköszön. Én meg dühösen sétálni megyek. Engem aztán ne manipuláljon egyik oldal se!

Az esti félhomályban a rózsák még pirosabbak. Egy szlovák ügynökség friss adatai szerint a márciusi választásokhoz képest a SNS-nek 4,9, a SaS-nak 4,5, Kotleba pártjának 2,7%-kal nőtt a támogatottsága, a Smernek 2,1, a Hídnak 1,1%-kal csökkent, az MKP még mindig parlamenten kívül van. Akkor most örüljek? És minek? Nem mintha elhinném, mert módszertani jellemzők sehol, nem tudom reprezentatív-e a felmérés, ráadásul a telefonos kérdezés során a válaszolók 40%-a nem választott pártot, ami torzíthatja az eredményeket. Hagyjuk! Születhettem volna afrikai nőnek, akinek a folyamatos törzsi háborúk miatt reménye sincs, hogy jóllakassa a gyerekét, vagy kirángatják a házból és elvágják a nyakát, mert békés természetű férje van. Volt. Erre persze mondható, hogy ha mindenki így gondolkodna, sosem fejlődne a világ. Van benne valami. Én viszont tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Most éppen arra gondolok, kinek lenne jó, ha egy magyar (párt) sem lenne a parlamentben?