A június 5-én szervezett, Helyzetjelentés a szlovákiai magyar közösségről: helyünk Európában – kihívások, stratégiák című konferencia a szlovákiai magyar közösség százéves évfordulóján az állapotfelmérést és a lehetőségek keresését egyaránt a zászlajára tűzte. Különösen az első előadás végén odavetett, sajnos, kifejtetlenül maradt gondolat motoszkált bennem sokáig. Simon Attila történész, a Fórum igazgatója tartotta az első előadást; az alapos történelmi összefoglaló végén egy kívánsággal egybekapcsolt gondolat hangzott el, mely szerint 1989-ben volt az a pillanat, amikor a szlovákiai magyar közösség céljai összhangba kerültek a szlovák társadalom haladó gondolkodású tagjainak a céljaival, és az összeurópai célokkal. Ezt az egymásra találást az előadó nagyon fontosnak tartotta, majd megjegyezte, hogy Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolása után ez az összhang már nincs meg, a szlovákiai magyar közösség nem tudott (nem tudtunk) lépést tartani a szlovák társadalom jobbik részével, és jó lenne, ha újra szinkronba kerülne ez a két csoport – fogalmazta meg Simon Attila az óhaját.
Föltehetően az egység megbomlása nem a februári kettős gyilkossággal kezdődött, hanem már korábban – ahogy a szlovák politika sem február óta lett korruptabb, a tragédia felszínre hozott egy sor régebbi, lezáratlan, felderítetlen, gyanús ügyet; kiderült, hogy az országot irányító politikai elit kisajátította az államot, és a saját szolgálatába állította. Javarészt erre akart rámutatni a meggyilkolt újságíró. Ha elfogadjuk, hogy nem a közöny tartotta távol a magyarokat a progresszív szlovákok törekvéseitől, akkor a Simon által említett „lemaradás” okait nem nehéz meglátni: a szlovák liberális és konzervatív értelmiséggel hagyományosan jó kapcsolatot ápoló szlovákiai magyar értelmiségiek többsége a Híd párt szellemi holdudvarához tartozott, tartozik. A 2016-os kormánykoalíció megkötésével már megjelenik egy repedés a fent említett két értelmiségi csoport között. Az újságíró brutális megölése után pedig egyre lehetetlenebbé vált lavírozni – keményebb retorika, határozottabb, élesebb hang és egyenesebb beszéd jellemezte a Smert kritizálókat. Ha ebbe a kórusba beállt volna a szlovákiai magyar értelmiség, akkor a Híd pártot is keményen bírálni illett volna. Egyelőre az a helyzet, hogy ilyen nyílt konfliktusra – egy-két kivételtől eltekintve – autonóm értelmiségiek híján, nem került sor. A szlovákiai magyar értelmiség a politikai pragmatizmus után kullog.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.