Errorizmus

Csak így, té nélkül, té-tlenül. Té tova. Tétlen les. Tétlen les az ember, ölbe dugott kézzel. Az élet úgyis farhoz állítja. Farhol lapulva araszol előre az élet sűrű erdejében. Mindennapi errorizmus. Hibáink, tévedéseink, hibás döntéseink.

Mintha nem lenne ez elég nekünk. Mintha egy tét keresnénk a szénakazalban. Pedig miénk itt a té. (Mert mi nőttünk itt fel.) Nekünk adták, ránk aggatták. Két hete még megvolt. Mi meg észre se vettünk, araszolgattunk tovább a hétköznapi gondok között. Két hete még úgy volt, atomerőművek, vízi erőművek kerülnek a kezünkbe, és megmérgezzük a termést, jaj, mi lesz? Még fél a nép, most fújatok riadót az Eustach-kürtökbe. Szimplán terroristáknak néztek bennünket. Territoriális terroristák. Szlovák városok Nyitra anyácskája, jön a Fehér-terror. Error.

De csak a fehér karácsony jött, megint szerettük egymást. A hó alatt alszanak a csallóközi al-Kaida sejtek. Jöhet az al-kohol. Minden más zajt elnyomnak a pezsgő durranások.

Megint té-tlenek lettünk, fellélegezhetünk és mehetünk dolgozni. A következő T-kampányig. Megint ez lesz a téma, megint jönnek a térítők, té-képet rajzolnak a té-választónak. Megint nagy lesz a tét. Mindent egy listára tesznek, Bugár bin Béláznak és Musztafa Miklósoznak. T-iszonyom van.

Boldog, békés választási év rúgja ránk az ajtót.