Énkép egy vaskos könyvben

Az apró betűs szedés mellett az egyes táblázatok és diagramok is olyan kicsinyítésben jelentek meg, amely az érdeklődő szakemberek szemét is próbára teszi.

Ennek a tipográfiai és kiadói kényszerűségnek az említésével azt is jelzem, hogy sok tekintetben átfogó, a várható felhasználók (politikusok, önkormányzati szakemberek, pedagógusok, újságírók, irodalmárok) számára nélkülözhetetlen, a szociológiában megkerülhetetlen jelentőségű mű született. Az erdélyi, a vajdasági. a kárpátaljai és a felvidéki magyarok körében 1994 óta végzett kérdőíves kutatások eredményeképpen igencsak árnyalt adatokat ad közre a szerző és munkatársi köre. Ezért is lenne célszerűen hasznos, ha ennél népszerűbb, amolyan tudományos ismeretterjesztő változatban is megjelenne az adatok elemzett összegzése.

Mivel lehetetlen a könyv hatalmas információhalmazát az általánosságok emlegetése nélkül akárcsak vázolni is, néhány kutatási eredményt érdemesnek tartok kiragadni. Főleg olyanokat, amelyek általános tendenciákat jeleznek.

Dobos Ferenc elemzése szerint, az értékrend vizsgálatakor a felvidéki magyarság körében gyűjtött adatok alapján az általános értékrend nem sokban tér el a másik három kisebbségi magyar közösség tagjainak értékrendjétől. Köreinkben 90 százalék fölött tartjuk fontosnak a pénzt. A munka jelentősége is ennek megfelelő. Sokkal kevésbé, alig 65 százaléknál fontos a vallás. A család szinte valamennyi megkérdezett esetében a legnagyobb érték. Ha összevetjük a pénz és a munka jelentőségét hangoztató 90 százalékot a siker fontosságát valló 65 százalékkal, akkor kiderül, hogy nincs megközelítően sem teljes lefedettség az anyagi jólét és a siker fogalma között. Felvethető, hogy a majdnem 30 százalékpontnyi különbséget kitevők véleménye szerint a pénz és munka miért előzi meg a sikert. Az érvényesülést is 70 százalék tartja fontosabbnak, ami egyeseknél többet jelent, mint maga a siker. Ezekben a fogalmakban az elkülönülést jelöli az anyagi javak megszerzését fontosnak tartó 70 százalék. Ezekkel a kiemelt értékrendi mutatókkal jelezni lehet, hogy a pénz fontosságát elsődlegesnek tartók nem feltétlenül kötik az anyagi javak megszerzését a pénzhez. Mindezt a sikerhez sem kötik. A felvidéki magyarok esetében ez a néhány adat elsősorban a gondolkodás gazdasági alapú értékzavarára utal.

Igencsak nagy ellentmondásról szól a közösségi problémák vállalását fontosnak tartó alig 50 százaléknak a magyar nemzethez való tartozást hangoztató 85 százalékkal való szembesítése. Sokak számára még mindig nem vetül egymásra a magyarság ügyének közügyként való felvállalása. Úgy tetszik, sokak számára ma is könnyebb saját magyarságuknak kérdőíves válaszaik során történő felvállalása a cselekvő közéletiséggel vállalt magyarságnál. Ezeket az adatokat látva a felvidéki magyarság értékrendjében kiugróan fontos a család, a munka, az emberekhez való jó viszony, a másokkal való törődés, a pénz és a magyar nemzethez való tartozás. Elgondolkodtatóan alacsony helyre soroltatott az értékrenden belül a siker, a vallás és a közösségi problémák vállalása.

Az 1997-ben megvalósított felmérés szerint a felvidéki magyar családok 76,9 százalékánál fel sem merült az esetleges kivándorlás. Ezzel a gondolattal 22,7 százalék foglalkozik. Ez mindenképpen pozitívabb mutató, mint a vajdasági vagy a kárpátaljai, ahol a magyar népesség majdnem fele, valamint az erdélyi, ahol a magyar lakosság majdnem 31 százaléka gondolkodik a kivándorláson.

A kötetben a Kiss Dénes által közreadott tanulmányban a felvidéki magyarok énképe igencsak érdekesen alakult ki. Első helyre a szorgalmas, dolgos, igyekvő ember került, akit a céltudatos követ, a becsületes, megbízható zárja a sort. Tíz százalék feletti vélekedés szerint barátságosak, jólelkűek vagyunk. Ugyanakkor majdnem eléri ezt a szintet a magyarságtudatukra büszkék és a megalkuvók, a gerinctelenek minősítése. Ennek az önképnek igencsak eltérő a változata területi megoszlásban.

A nyugat-szlovákiaiak átlag fölött tartják a szlovákiai magyarságot céltudatosnak, becsületesnek és magyarságukra büszkének. Közép-Szlovákiában az önjellemzésre a dolgos, igyekvő, segítőkész, szerény és befelé forduló jelzők használatosak átlagon felüli gyakorisággal. Ott a leginkább önkritikusak a jelemzések, már amennyiben megalkuvónak és széthúzónak tartják magukat. Kelet-Szlovákiában összetartónak, barátságosnak és kitartónak tartják magukat a magyarok, de átlag alatti a magyarságára büszke önjellemzés gyakorisága.

Szándékosan a társadalomlélektani megközelítés alapján szemelgettem a könyv gazdag anyagából. Dobos Ferencnek, a Balázs Ferenc Intézet igazgatójának a csapata olyan munkát tett le a magyar nemzet asztalára, amely megérdemelné a szélesebb körben való népszerűsítést. Meggyőződésem, hogyha van tudományos ismeretterjesztés, akkor a szociológia is vállalkozhatna erre. Tarthatunk ugyanis attól, hogy ez a kötet ebben a tömény és tipográfiailag sem a legpraktikusabban tagolt formájában egyszerűen nem jut el azokhoz, akik megváltoztathatják a döntési körülményeket, az emberek gondolkodását. Ennek bizonyítására álljon itt az a tény, hogy jómagam is néhány napra kaptam kölcsön ezt a mindennapi használatra szánt könyvet, pedig a naponta forgatott lexikonok között lenne a helye könyvespolcomon.